Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 24. §. 117 Ha az a személy, aki a váltó telepítésére jogosult, ismeri is a váltót leszámítoló takarékpénztárnál uralkodó azt a szokást, hogy e takarékpénztár a hozzá benyújtott váltókat tetszés szerint vidéki pénzintézeteknél telepiti, ezen szokás alapján, de sőt ily tartalmú különös megállapodás alapján sem. lehet a váltót joghatályosan telepíteni, mert e szokás, illetve megállapodás a telephely tekintetében nem határozott és igy joghatálylyal nem bir. (M. kir. Curia 228/1909. — 1909 szept. 21.) Az, hogy a kereseti váltóval rendezett előző' váltók mindig a felperesi pénzintézetnél rendeztettek, még nem bizonyít megállapodást a váltó utólagos telepítése tárgyában. C. 1905 december 5. 1723/904. sz. Lerontja az eddigi joggyakorlatot ez ellenkező határozat: A tetszés szerinti utólagos telepítésre adott engedély joghatályos azokkal a váltókötelezettekkel szemben, akik ehhez az engedélyhez kifejezetten, vagy — a fenforgó körülményekből megállapíthatóan — hallgatólag hozzájárultak. — A hallgatólagos hozzájárulás a konkrét esetben megállapittatott, mert bizonyított tény, hogy a felperes a nála leszámítolt váltókat a visszleszámitolási üzlet követelményeihez képest vagy önmagához, vagy más pénzintézethez telepiti, hogy a kibocsátó czég s illetve annak tagja által leszámítolt váltókkal szemben is ilyen eljárást követett, továbbá, hogy a kereseti váltó előzői is kivétel nélkül telepítve voltak és alperesek, mint az elfogadó czégtársa, illetőleg nővére ez ellen az eljárás ellen a meghosszabbítások alkalmával soha félnem szólaltak, holott az elfogadónak visszaküldött váltók tartalmából a felperes fent jelzett üzleti gyakorlatáról nyilván tudomást szereztek. (C. 1910 márcz. 3. 941/909. v. sz. — A C. IV. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) Aki ismeri a váltó telepítése tárgyában fennálló gyakorlatát a váltót leszámítoló intézetnek, az utólagos telepítés kifogását sikeresen nem érvényesítheti. (M. kir. Curia 759. 1908—1909. február 18.) V. ö. G. 95/901. és 461/901. V. ö. G. 271/904.; 1481/900.; 337/901. sz. Az utólagos jogellenes telepítés kifogása az újított perben is sikeresen érvényesíthető. (C. 934/98.) Szövetkezeti alapszabályokban foglalt az a kikötés, hogy a szövetkezet a váltót önmagánál, vagy egy megjelölt budapesti intézetnél telepitheti, csak akkor ad jogot az ily módon való telepítésre, ha az adósok vagy szövetkezeti tagok a szövetkezet ilyen állandó gyakorlatáról tudomást szereztek és a telepítésbe beleegyeztek. (C. 1910 szept. 7. 643/910. v. sz. a. IV. p. t.)