Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 1. §. 5 korúvá lett egyén nemre való tekintett nélkül az ipar gyakorla­tára, az utóbb emiitett törvények korlátain belül, feltétlenül fel van jogositva, mert továbbá az 1877: XX. t.-cz. 5. §-a, valamint az 1872: VIII. t.-cz. 2. §-a rendelkezése kiskorúakra vonatkozván, az abban foglalt szabály a férjhezmenetel által nagykorúvá lett s en­nek folytán gyámhatósági felügyelet alatt már nem álló nőkre ki nem terjeszthető, és mert ezek szerint kétségtelen, hogy alperesnek önálló iparüzlet folytatásához, habár 24. életévét még be nem töl­tötte, gyámhatósági engedély szükséges nem volt. A m. kir. Curia: Indokainál fogva helybenhagyatik. (1885 október 7-én 524/1885. sz. a. és 714/885. sz. a.) Az önálló gazdaság vezetése nem oly iparüzé9, a mely a kiskorú­nak szenvedő váltóképességet ad. A m. kir. Curia: Helyesen utasitotta el a másodbiróság fel­perest keresetével azon az alapon, hogy alperes a 2. sz. alatti anya­könyvi kivonat szerint a kereseti váltó lejárata, következőleg elfo­gadása idejében is kiskorú volt s e miatt a váltótörvénykönyv 1. §-a értelmében érvényes váltói kötelezettséget nem vállalhatott. Felperesnek az az ellenvetése, hogy alperes a kereseti váltó elfoga­dásakor önállóan ipart űzött, jelen esetben sulylyal nem bir, egy­részt azért, mert felperes előadásából s F. alatti kérdőpontjaiból kitünőleg felperes az iparűzést abban akarja találni, hogy alperes mint földmivelö, gazdaságát önállóan maga vezette, a gazdaság vezetése pedig nem iparűzés; másrészt azért, mert iparnak ön­állóan üzése az 1884: XVII. t.-cz. 2. §-a értelmében csak akkor teszi a 18. évi életkort meghaladott kiskorút teljeskoruvá és ez­által szenvedő váltóképességgel biróvá, ha az ipart atyjának vagy gyámjának gyámhatóságilag helybenhagyott beleegyezésével üzi; felperes pedig az atyai vagy gyámi beleegyezést s a gyámhatósági helybenhagyás fenforgását nem is állította, még kevésbbé iga­zolta. Az a körülmény pedig, hogy alperes állítólag nagykorúsá­gának elérése és a váltókereset beadása után a kereseti váltóköve­telést szóbelileg valódinak s fennállónak beismerte, adhat upvan felperesnek jogot, hogy követelését köztörvény utján érvényesít­hesse; de váltói kereseti jogot, mely érvényes váltó-levélre alapit­ható, nem ad. (1894 márczius 19-én 304/1894. sz. a.) Az önálló háztartás alapítása folytán a kiskorú az 1877. évi XX. t.-cz. 6. §-a értelmében teljeskoruvá válik és az idézett törvény 7-ik §-& szerint szenvedő váltóképességgel is bir. A kir. törvényszék: Tekintve, hogy alperes igazolt kiskoru­ságával szemben nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt az ellenvetését, hogy alperes az időben, mikor a váltónyilatkozatot tette, már miniszteri fogalmazó volt, mert a v. t. 1. §-ában foglalt

Next

/
Oldalképek
Tartalom