Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 1. §. 5 korúvá lett egyén nemre való tekintett nélkül az ipar gyakorlatára, az utóbb emiitett törvények korlátain belül, feltétlenül fel van jogositva, mert továbbá az 1877: XX. t.-cz. 5. §-a, valamint az 1872: VIII. t.-cz. 2. §-a rendelkezése kiskorúakra vonatkozván, az abban foglalt szabály a férjhezmenetel által nagykorúvá lett s ennek folytán gyámhatósági felügyelet alatt már nem álló nőkre ki nem terjeszthető, és mert ezek szerint kétségtelen, hogy alperesnek önálló iparüzlet folytatásához, habár 24. életévét még be nem töltötte, gyámhatósági engedély szükséges nem volt. A m. kir. Curia: Indokainál fogva helybenhagyatik. (1885 október 7-én 524/1885. sz. a. és 714/885. sz. a.) Az önálló gazdaság vezetése nem oly iparüzé9, a mely a kiskorúnak szenvedő váltóképességet ad. A m. kir. Curia: Helyesen utasitotta el a másodbiróság felperest keresetével azon az alapon, hogy alperes a 2. sz. alatti anyakönyvi kivonat szerint a kereseti váltó lejárata, következőleg elfogadása idejében is kiskorú volt s e miatt a váltótörvénykönyv 1. §-a értelmében érvényes váltói kötelezettséget nem vállalhatott. Felperesnek az az ellenvetése, hogy alperes a kereseti váltó elfogadásakor önállóan ipart űzött, jelen esetben sulylyal nem bir, egyrészt azért, mert felperes előadásából s F. alatti kérdőpontjaiból kitünőleg felperes az iparűzést abban akarja találni, hogy alperes mint földmivelö, gazdaságát önállóan maga vezette, a gazdaság vezetése pedig nem iparűzés; másrészt azért, mert iparnak önállóan üzése az 1884: XVII. t.-cz. 2. §-a értelmében csak akkor teszi a 18. évi életkort meghaladott kiskorút teljeskoruvá és ezáltal szenvedő váltóképességgel biróvá, ha az ipart atyjának vagy gyámjának gyámhatóságilag helybenhagyott beleegyezésével üzi; felperes pedig az atyai vagy gyámi beleegyezést s a gyámhatósági helybenhagyás fenforgását nem is állította, még kevésbbé igazolta. Az a körülmény pedig, hogy alperes állítólag nagykorúságának elérése és a váltókereset beadása után a kereseti váltókövetelést szóbelileg valódinak s fennállónak beismerte, adhat upvan felperesnek jogot, hogy követelését köztörvény utján érvényesíthesse; de váltói kereseti jogot, mely érvényes váltó-levélre alapitható, nem ad. (1894 márczius 19-én 304/1894. sz. a.) Az önálló háztartás alapítása folytán a kiskorú az 1877. évi XX. t.-cz. 6. §-a értelmében teljeskoruvá válik és az idézett törvény 7-ik §-& szerint szenvedő váltóképességgel is bir. A kir. törvényszék: Tekintve, hogy alperes igazolt kiskoruságával szemben nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt az ellenvetését, hogy alperes az időben, mikor a váltónyilatkozatot tette, már miniszteri fogalmazó volt, mert a v. t. 1. §-ában foglalt