Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)
94 Váltótörvény 21. §. a váltót érvényesen csak az intézvényezett fogadhatná el. A V. T. 21. §-ából, mely szerint az intézvényezett által e váltóra vezetett minden nyilatkozat, melyben az ellenkező ki nincs fejezve, továbbá a váltó előlapjára vezetett puszta névaláírás is elfogadói nyilatkozatnak tekintetik, nem az következik, hogy az intézvényezettől különböző személy a váltót egyáltalán el nem fogadhatná, hanem csak az, hogy ily harmadik személy puszta névaláirás vagy határozatlan tartalmú nyilatkozat által elfogadóként nem kötelezheti magát, hanem hogy elfogadói minőségben csak akkor lesz kötelezve, ha határozott elfogadási nyilatkozatot vezet a váltóra, vagy másnak a váltón levő elfogadási nyilatkozatát együttkötelezettként aláirja. Abból, hogy a V. T. a névbecsülési elfogadás esetét kivéve, az intézvényezettként meg nem jelölt személy elfogadását nem emliti, szintén nem következtethető, hogy a törvény ily személy elfogadásától a váltójogi hatályt meg akarná tagadni. Ellenkezőleg éppen abból, hogy a névbecsülési elfogadóként oly személy is kötelezheti magát, ki a váltón mint intézvényezett vagy szükségbeli utalványozott megnevezve nincs, azt kell következtetni, hogy ily személy közönséges elfogadása által is vállalhat váltói kötelezettséget, mert a névbecsülési elfogadó azon korlátokhoz, melyekhez felelőssége kötve van, s azon előnyökről, melyekkel a váltónak névbecsülésből való elfogadása jár, ugy mint a váltónak lejáratkor az intézvényezettnél és magánál való bemutatásáról az óvás felvételéről s a névbecsült s előzői ellőni visszkeresetről érvényesen le is mondhat, mely esetben kötelezettsége a közönséges elfogadóétól semmiben sem különbözik, nincs tehát ok őt elzárni attól, hogy ugyanily korlátlan kötelezettséget közönséges elfogadás által vállalhasson magára. Tekintve tehát, hogy alperes a kereseti váltót kifejezetten elfogadóként (angenommen G. A.) irta alá, stb. A m. kir. Curia: Helybenhagyja. (1891 február 11-én 1074— 1890. sz. a. Állandó gyakorlat.) Nincs kötelező szabály, hogy a váltót kizárólag csak a váltó szövege szerint intézvényezettként megjelölt személy fogadhatja el, ezért nincs kizárva, hogy intézvényezettként meg nem jelölt harmadik személy is váltóelfogadóként szerepelhessen és illetve, hogy a váltóra vezetett név aláirása elfogadói váltónyilatkozatnak tekintessék; ilyen esetben azonban magából a váltóból kétségtelenül ki kell tűnnie, hogy az intézvényezettként nem szereplő harmadik személy akarata az elfogadásra irányult és együttkötelezettnek is csak ily esetben tekinthető a váltón szereplő harmadik személy. (C. 1909 nov. 23. 687/909. sz.)
