Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

144 Indokok: A közigazgatási jog forrásai: legelső sorban a törvények, a kormányrendeletek és szabályrendeletek csak másodsorban azok, miből okszerüleg következik, hogy ott, hol tételes törvény rendelkezik, a kormányrendeletek és szabályrendeletek, amennyiben a tételes törvénynyel ellenkeznek, a biróság részéről jogforrásokul nem tekinthetők, mert azokat a törvény fölé helyezni nem lehet. A közigazgatási bíróságnak tehát az 1896: XXVI. törvényczikkel hatáskörébe utalt ezen jogvitás ügyekben, melyekre nézve törvényes rendelkezések állanak fenn, csakis ezek alapján • kell és lehet Ítélkezni. Már pedig az 1893: IV. t.-cz. 15. §-a kifejezetten csak az állami tisztviselőket, altiszteket és szolgákat menti fel a törvényhatósági, községi és útadó alól. Ezen ügy elbírálásánál tehát legelső sorban az a kérdés volt eldöntendő, hogy fentnevezett államvasuti alkalmazottak állami tisztviselők-e vagy sem; minthogy pedig a m. á. v. igazgatóságának, illetve a m. államvasutak gépgyárának és a d.-i m. kir. vas- és aczélgyárának alkalmazttjai, — a panasziratokban idézett 120/1898. számú közigazgatási bírósági Ítéletben bőven kifejtett indokoknál fogva — ily tisztviselőkül, illetve altisztekül és szolgákul tekinthetők nem voltak, a mint azt különben a panasziratok is beismerik, kétségtelen, hogy nevezett alkalmazottakat a fentidézett törvényszakaszszal engedélyezett adómentesség nem illeti meg. A panasziratoknak különösen hangsúlyozott az az állítása, hogy az azokban idézett minisztertanácsi határozat a fentidézett törvény 21. §-ában említett külön intézkedésnek tekintendő, nem foghat helyt, rnert sem ez a törvényszakasz, sem más törvényes intézkedés nem ad törvényhozási felhatalmazást s ennek hiányában nem szolgálhat jogalapot arra, hogy a fentidézett törvény 15. §-ában engedélyezett adómentességek az államvasutaknál, ezek gépgyáránál és a d.-i m. kir. vas- és aczélgyárnál alkalmazottakra is • kiterjesztessenek. De nem volt figyelembe vehető a fentmondottaknál fogva a panasziratok azon állítása sem, hogy a szóbanforgó adók utólag semmi körülmények között sem hajthatók be, mert a közadók kezeléséről szóló s a szóban forgó adóra is irányadó 1883 : XLIV. t.-cz. 40. §-ában megállapított elévülési határidőn belül azok bármikor