Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

7 ügyét, melyben P. vármegye közigazgatási bizottsága 1898. évi január hó 10. napján 47. szám alatt határozott, Szt.-Gy. szabad királyi város polgármestere által beadott panasz folytán 1898. évi február hó 16. napján tartott nyilvános ülésben az 1896: évi XXVI. törvény-czikk 24. §-ának 2. pontja alapján tárgyalás alá vavén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Iiidükok: Szt.-Gy. szabad királyi város 1891. évi deczember hó 11-én tartott tanács-ülésében 139/2010. szám alatt hozott s a tárgyiratok közt levő végzésével S. előbb R. Antalnak szt.-gy.-i illetőségét nemcsak elismerte, hanem e czimen tőle 20 írt dijat vett be, mely összeget pénztárába be is utalta. Miután pedig sem a tárgyalás folyamán, sem a panaszban még csak emlitve sem lett, hogy nevezett S. előbb R. Antal 1891. év után bárhol másutt illetőséget szerzett volna, a község által elismert illetőségét megtartotta; a mi pedig a panaszban fölhozott azon körülményt illeti, hogy a városi tanács kellő indok nélkül ismerte el S. R. Antalt szt.-gy.-i illetőségűnek, s hogy a tanács erre jogositott nem lett volna, mert ez a városi szabályrendelet szerint a képviselőtestület hatáskörébe tartozik, figyelembe nem vehető, illetve a szabályrendelettel meg van czáfolva. Ugyanis: a községi illetőség elismerése tekintetében a községnek ezen elismerése a mérvadó s nem az, hogy a község azt miként indokolta; az egyszer elismert illetőséget tehát tagadásba venni nem lehet, miből folyólag a városi tanács jogerőre emelkedett határozatát, melynek alapján már többféle jogviszony létesült s igy tényleg foganatba is ment, ugyanazon város hatósága többé vitássá nem teheti; minek szükségképeni következménye az, hogy a rég jogerőre emelkedett 139/2010. számú tanácsi végzés indokai birósági döntés tárgyát sem képezhetik. Azon ellenvetést, hogy a városi tanács nem lett volna jogositott S. R. Antalt szt.-gy.-i illetőségűnek elismerni, megczáfolja a tárgyiratok közt levő 1888. évi november hó 27-én 64. szám alatt alkotott szervezeti szabályrendelet 30. §-ának 8. pontja, mely akként intézkedik, hogy „a városi tanács kiállítja a városi lakók illetőségéről, vagyoni viszonyairól és erkölcsi