Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

103 tésre lenne szorítva s hogy hasonló természetű utasítás jogi lehetőségét már annálfogva is kizártnak kell tekinteni, mert a meghatalmazás kiállítása idejében a legtöbbször még azt sem lehet tudni, hogy az erre hivatott tényezők kit vagy kiket fognak kijelölni az egyik vagy a másik hivatali állásra. De mindezeket mellőzve érintetlenül kellett volna hagyni a szóban íorgó választást annál inkább, minthogy panaszlók állítása szerint a hasonló okból és módon visszautasított meghatalmazások csaknem egyenlő számban oszlottak meg az egymással szemben állott két jelölt között s ennélfogva a tisztújító szék; elnöknek a közigazgatási folyamatban felebbezés tárgyává tett ténykedés a választási eredményre módosító befolyással nem lehetett. A m. kir. közigazgatási bíróság ezen felfogással szemben nem tehette magáévá a törvényhatósági bizottság határozatában körülirt álláspontot, mert habár a maga részéről is megengedhetőnek találja, hogy az érvénytelennek nyilvánított meghatalmazások birtokosainak szavazata esetleg lényeges befolyást gyakorolhatott volna a választási eredmény alakulására: a kötelező utasitás-adást az 1886: XXII. t.-cz. 38. §-ában, más egyebek között a nagykorú nőket illető szavazatjognak tényleges gyakorlására vonatkozólag is nevezett meghatalmazási intézmény természetével össze egyeztethetőnek nem találja. Az idézett törvényszakasz ide vonatkozó rendelkezéseiből ugyanis mintegy természetszerűleg következik, hogy a közjogi meghatalmazott a választási jogot a meghatalmazó megbizása folytán ugyan, de nem annak nevében és még kevésbé utasítása szerint, hanem helyette és a saját elhatározásához képest gyakorolja és pedig minthogy a nők ez idő szerint a közéleti működés körében közvetlen cselekvési képességgel felruházva egyáltalában nincsenek, kivétel nélkül minden esetben. Ezekből kitűnik egyszersmind, hogy az utasításadás elvének felállítása, minthogy ennek következtében a meghatalmazott szereplése a községi választások körül csakugyan a nagykorú nők szavazatának közvetitésére lenne szorítva — az egész intézményt kiforgatná tulajdonképeni értelméből és jelentőségéből. A közigazgatási biróság ezen felfogásának jogosultsága mellett tanúskodik az 1886: XXII. t.-cz. 38. §-ának azon rendelkezése is, melynél