Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)

m 74. Yevo joga a késedelmes eladóval szemben. Ha a megvett ára szállítására határidő ki nem köttetett, az eladó csak akkor esik késedelembe, ha az ügylet természete által feltételezett idő alatt a vevő'felszólitására sem tesz eleget ; nem tekinthető ily felszólításnak az, ha a vevő az eladót az ügylettől való elállásról értesiti, valamint a kereset sem, melyben a vevő az ügylet felbontását kéri kimondani. (A keresetben felperes vevő azért kérte az ügylet felbontását kimondani, mert az eladó a felperes által átvettnek elismert 6 kötet mű közül csak az első 5 kötetet szállította.) (1903. E. 174.) <5. A K. T. 353. §-a ama jogok meghatározásánál, melyek a vevőt megilletik, ha az eladót késedelem terheli, nem tesz különbséget aszerint; amint a vétel tárgyát képező áru egyedileg vagy csak nem szerint meghatározott dolog s nem korlátozza a vevőt abban, hogy a részére biztosított jogok közül szabadon választhasson, akkor sem, ha az egyedileg vagy csak nem szerint meghatározott dolog, mely a vétel tárgyát képezte, már nincs az eladó birtokában. Helytelenül mellőzte tehát az elsőbiróság a K. T. 353. §-ában foglalt anyagi jogszabályt, midőn a vevőt keresetével azért utasította el, mert a vételnek egyedileg meghatározott tárgya az eladónak birtokában már nincs és rendelkezésére már nem áll; mert az eladó vissza is szerezheti a vétel tárgyát s annak átadásával eleget is tehet kötelezettségének, ha pedig ezt nem teszi, fenmarad ellene az 1881 : LX. t.-cz. 214. és köv. §§-aiban szabályozott végrehajtási eljárás. (1899. E. 79.) ?(>. Megrendelés nélkül küldött áru megtartása. A megrendelés nélkül küldött áru vételáráért is felelős az, aki azt átvette és azzal mint sajátjával rendelkezik. (1899. E. 273.) 77. Az eladó nem fogadta el egyszerűen a vevő rendelkezésre bocsátását, hanem azzal, hogy vevő az összes árut visszaküldje, azonban a vevő ezt nem tette; ilyen körülmények közt, minthogy az eladó az elkésett rendelkezésre bocsátást elfogadni köteles nem volt és igy annak elfogadása jogilag csak a maga egészében szolgálhat a vevő javára és minthogy a törvényszék