Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)

40 az összes árunak a vevő részéről vissza nem küldésére csak a rendelkezésre bocsátásnak feltételes elfogadása és e feltétel nem teljesülése szempontjából helyezett súlyt: nem sértette meg azt a jogszabályt, hogy aki a rendelkezésre bocsátást elfogadta, az ezen rendelkezésre bocsátás elkésett voltából jogokat nem származtathat és hogy a K. T. 347. §-a szerint a vevő a rendelkezésre bocsátott árut az eladónak visszaküldeni nem, hanem csupán az áru megőrzéséről gondoskodni köteles. De marasztalni kellett a vevőt azért is, mert az illető áru egy részével sajátjaként rendelkezett és mert ez alapon a vevő a rendelkezésre bocsátástól elállottnak tekintendő. Ama tényállás mellett ugyanis, hogy a vevő megelőző szóbeli és Írásbeli érintkezések után az összes árut az eladónak rendelkezésére bocsátotta, az eladó a rendelkezésre bocsátást az összes áru visszaküldésének feltétele mellett elfogadta, de a vevő az összes árut vissza nem küldötte, sőt egy részét sajátjaként felhasználta, közömbös már az, hogy az illető áru a kikötött vagy törvényes kellékeknek meg nem felelt, hogy előzőleg minő eredménynyel érintkeztek a felek és hogy alperes kifogása vagy rendelkezésre bocsátása kellő időben, vagy az árunak csak egy részére törtónt-e, hanem eme tényállásból jogszerűen következik az, hogy a vevő az összes árunak kikötött árát a K. T. 345—347. §§. útmutatásához képest megfizetni tartozik; mert a vevő azzal, hogy az összes árut az eladónak rendelkezésre bocsátotta, kifejezést adott annak, hogy él az őt esetleg megillető azzal a jogával, amely szerint az árut egyáltalán át nem veszi; ilyen körülmények között a vevő az őt esetleg megillető jogok közül már választván, az őt esetleg megillető más joggal máinem élhetett ós igy az áruval többé sem egészben sem részben sajátjaként nem rendelkezhetett, ha ezt mégis tette s az áru egyrészét sajátjaként felhasználta, jogilag ugy tekintendő, hogy a kifogástól és rendelkezésre bocsátástól elállott és az árut egészben kifogás nélkül átvette. (1900. D. 69. Curia: G. 175/1900.) 78. Megtartási jog" a rendelkezésre bocsátott árura. Az eladó rendelkezni kivánt a rendelkezésére bocsátott áruval, de a vevő az árura vonatkozólag megtartott szemle költségei fejében követelést támasztott s mivel az eladó azt el nem ismerte, a vevő az áru kiadását megtagadta.