Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)
34 15-én váltotta ki, kipróbálás után pedig, mert az neki meg nem felelt — az eladót erről értesitette és a prést 19-én visszaküldötte. A vevő a kifogásolással elkésett, igy rá nézve az ügylet feltétlenné vált. (1899. E. 254.) 56. Kifogásolás módosítása. Ha a vevő az áru ellen kellő időben tesz kifogást, szabadságában áll, hogy később az áru pontosabb megvizsgálása után kifogásait bővebben kifejtse és ujabb kifogásokkal is éljen. A kellő időben tett kifogást semmisnek tekinteni nem lehet azért, mert az arra felhozott ok alaptalannak bizonyult és csak a későbbi kifogás volt alapos, amely a korábbi kifogásolás hiányában elkésett lett volna. (1899. D. 130.) 57. Elkésett kifogás. A vevő az átvétel után egy hónappal kifogásolta a részére küldött 15 tonna schottisch heringet, azt hozva fel a késedelem okául, hogy üzleti viszonyainál fogva hamarabb nem vizsgálhatta meg, csak akkor, mikor azt feldolgozni akarta. A vételár megfizetésében marasztaltatott, mert az a körülmény, hogy üzleti viszonyai lehetetlenné tették az áru korábbi megvizsgálását; nem ok arra, hogy az áru sorsa iránt az eladót hosszasan kétségben hagyja. A vételár megfizetése alól csak csalás esetén menekülne. (1899. D. 128. Tábla: II. G. 41/899.) 58. Kifogásolási jog megszűnése. Ha az átvett árut a vevő — akár kifogásolta az átvételkor, akár nem — tovább eladja, többé ahelyett más árut nem követelhet, az általa kifogás nélkül átvettnek tekintendő. (1899. D. 74.) 59. Forgalomból kizárt (hamisított) áru kifogásolása. A vevő köteles az árut — amint annak megérkezéséről értesül — haladéktalanul átvenni és amint az a rendes üzleti kezelés mellett lehetséges, megvizsgálni, s netaláni kifogásait megtenni és nincs joga ahhoz, hogy az eladót az áru sorsa iránt a szükséges időn tul kétségben hagyja. (K. T. 346., 349. §§.)
