Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)

29 esetben való megállapítása a gazdaközönsógre hátrányos-e vagy nem, de lege ferenda vitatás tárgyát képezheti, de nem bir befolyással a vonatkozó jogszabályok alkalmazására, s annak perdöntő súlya nem lehet. (1900. D. 88.) 37. Kereskedelmi szokás nem jogszabály. A kereskedelmi forgalomban elfogadott s valamely mérték megjelölésére használt kifejezés értelmezését tárgyazó kereskedelmi szokás nem jogszabály erejével biró, hanem csak lényeges szokásnak tekintendő, az a kérdés tehát, hogy egy „barel" olaj alatt milyen mennyiség értendő, a S. E. T. 64. §-a értelmében csak a perben felhozott bizonyítékok alapján eldöntendő ténykérdés. (1902. E. 135.) 38. Szokás kötelező ereje. A K. T. 1. §-a értelmében a törvénynyel nem ellenkező kereskedelmi szokás azon helyen, ahol az érvényben van, kötelező erővel bír. Ha tehát felperes nem is állította, hogy a vitatott kereskedelmi szokás az alperes társaságnál gyakorlatban van, egymagában az a körülmény, hogy alperes a jelzett kereskedelmi szokást nem követte, annak alkalmazását csak akkor zárná ki, ha bizonyittatnék, hogy peres felek összeköttetésük folyamán a jelzett szokást maguk sem tekintették irányadónak. (1899. E. 159.) 39. Kövezetvám faeladásnál. K. T. 341. §. A budapesti keresk. és iparkamarától beszerzett vélemény alapján megállapittatott, hogy kereskedelmi szokás az, hogy Budapestre történt faeladásnál a kövezetvámot az eladó viseli még akkor is, ha a teljesítés helyeként valamely budapesti vasúti állomás köttetett ki; mert a kövezetvám az átvétellel járó költség, ez pedig a K. T. 341. §-a szerint eltérő megállapodás vagy üzleti szokás hiányában az eladót terheli. (1899. D. 168. Tábla II. G. 75/99.) 40. Tőzsdei szokások alkalmazása. A tőzsdei szokások csak a tőzsdén kötött vagy az azon kivül létrejött olyan adásvételi ügyletek lebonyolításánál jöhetnek alkalmazásba, amelyeket a felek ezen szokásokra kifejezett hivatkozással kötnek. (1899. D. 168.)