Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)

28 és 1902. évi május 1-én megnyílt zárt vásártéren sem. Igaz ugyan, hogy az utóbb emiitett zárt vásártér az azt megelőző consumvásártér helyébe lépett, a consumvásáron pedig az emiitett kőbányai sertéskereskedelmi szokásokban foglalt szabály szokásként állandó gyakorlatot képezett, de az 1902. május 1-én megnyilt zárt vásártéren ilyen szokás ki nem fejlődött és ma sem létezik. Az eladó szavatossága tehát az itt kötött ügyletekre nézve — mint azt a tszék 1903. D. 605. sz. Ítéletében megállapította — nem szűnik meg a sertések megmázsálása után, hanem felelős az általa eladott sertések egészségi állapotáért. Nem mentesiti az eladót a felelősség alól az sem, ha a vevő a vételkor tudhatta vagy sejthette a vett sertés beteg voltát, mert a sertés vészes területről hajtatott fel; mert a magánjog értelmében a vevő csak azért a belső hibáért nem igényelhet kártérítést, amelyet ismert. A tudhatás és sejthetés azonban nem ismerés. (1905. E. 364.) 36. A K. T.-nek a vételre vonatkozó határozatai az állatok eladására is alkalmazandók, ha a vétel kereskedelmi ügyletet képez ; csak amennyiben K. T. rendelkezést nem tartalmaz, irányadó az általános magánjog, vagyis azok a szabályok, melyek az osztr. polg. tkv. 924. és 925. §-ai nyomán a szokás és a bírói gyakorlat nálunk elfogadott. Ezek a szabályok vélelmet állapítanak meg, hogy az átvétel után bizonyos időn belül észlelt némely betegségek már az átvétel előtt is megvoltak. Azonban közvetlenül a K. T. határozatain alapul az, hogy a eladó minden esetre, tehát az állatok eladásánál is felelős, ha az áru a kikötött vagy törvényes kellékeknek meg nem felel. Ugyancsak a K. T. rendelkezésén alapul az, hogy a vevő helyi vételnél általában, tehát állatok eladása esetén is, rejtett hibák miatt, ha azokat az átvétel után fedezi fel, kifogását sikerrel érvényesítheti. Ezeket szem előtt tartva, arra a törvényes vélelemre, melyet a magánjog felállít, szükség nincs, ha a hizlalt és így nyilván közfogyasztásra eladott, illetőleg vett állat a törvényes, azaz a középminőségnek nem felel meg azért, mert húsát élvezni nem lehet, ily esetben tehát az eladó kártérítési felelőssége a K. T. 348. §-a alapján kétségtelen. Az a kérdés, hogy az eladó szavatosságának általában ily