Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

152 Büntetőtörvénykönyv. C: A kir. Kúria a vádlottak és a védő részéről a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett semmiségi panaszt alaposnak találta. Tekintve ugyanis, hogy a Btk. 455. §-ában meghatározott hadititok kikémlelése vétségének tényálladéka akkor létesül, ha valaki az állam hadi erejére és hadi védelmére vonatHozó intézkedéseket, tárgyakat, melyekről tudja, vagy tudhatja, hogy azok titokban tartandók, valamely tilalom megszegésével, vagy félrevezetés, szinlelés, vagy másnemű fondorlat által béke idején és azon szándékkal kémleli ki, hogy azokról más államot értesítsen: tekintve, hogy ezek szerint á kikémlelés ténye nem más, mint a fenti értelémben titokban tartott intézkedéseknek és tárgyaknak meg nem engedett uton és módon való kifürkészése, ,s az igy fölfedezett intézkedésnek vagy tárgynak a teljes vagy részleges valóságában való észlelése; tekintve, hogy a kikémlelés tárgya csakis olyan meghatározott intézkedés, vagy dolog lehet, amelynek létezése, czélja és rendeltetése a nyilvánosságtól elvonatik, kétségtelen, hogy ennek a vétségnek egyik elengedhetetlen kelléke az, hogy a 1 ett.es a titokban tartandó intézkedésekről vagy tárgyakról tr domást szerzett légyen, abból a czélból, hogy erről egy más államot értesitsen. Minthogy azonban az alsófoku biróságok tényképpen csupán azt fogadták el valónak, hogy a két elitéit szerbiai alattvaló vádlott, névszerint Zs. Péter és I. 1). Jován közösségben állottak egymással és kémkedés czéljából egyesültek K. ezége alatt, mely czég Magyarország, Szlavónia, Bosznia, Iierczegovina azon területén fekvő községekben, amely Szerbiával határos, bocskorokat vásárolt s ezen területeket, ahol abban az időben csapateltolások, megerősítések, létszámfelemelés, hidak nagyobb megerősitése, anyagszerek felhalmozása történt, beutazták s a bocskorok vásárlásában tevékeny részt vettek, de a bocskorvásárlás csak, ürügyül szolgált, a kémkedés véghezvitelére; minthogy ezek szerint a két alsófoku biróság semmi olyan tényt nem fogadott el valónak, amelyből jogszerűen arra lehetne következtetni, hogy azokra a katonai, illetve védelmi intézkedésekre és tárgyakra vonat kozóan, amelyek a ténymegállapításban felsorolvák és amelyek ugyancsak az alsófoku biróságok megállapítása szerint olyan titokban történtek, nemcsak a külföld, hanem a belföld előtt is, hogy az egyik helyőrség nem tudta azt, hogy a másik mit végez, vádlottak felismerhetően olyan ténykedést fejtettek volna ki, hogy a ti ltokban tartandó intézkedések megtörténtéről, vagy ilyen tárgyak mibenlétéről akár véletlenül, akár pedig titalom ellenére valamely szinlelés, félrevezetés, vagy