Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

Értékpapirforgalmi adó. 121 Kb: Az 1900. évi XI. törvényczikk 3. §-ának a) pontja értelmében értékpapírok adásvétele értékpapirf orgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az ügylet valamely értéktőzsdén, vagy tőzsdén kivül köttetik és hogy a szerződő felek értékpapír forgalmi ügyletekkel iparszer üen foglalkoznak-e vagy sem. Az adókötelesség megállapítása és az adónak kivetése és lerovása szempontjából alakilag azok az okiratok jelentkeznek mint a megadóztatás tárgyai, melyek kiállítása a törvény rendelkezése alapján az adóalany kötelességét képezi. Az idézett törvény 25. §-a értelmében oly ügyleteknél, mint a jelenlegi, melyek alkusz közvetítése mellett jönnek létre és amelyeknél a szerződő felek egyike sem foglalkozik iparszerüleg értékpapirforgalmi ügyletekkel, az eladó a vevőnek az értékpapírok szállítása alkalmával számlát köteles kiadni: s a 28. §. szerint a bélyegjegy arra az okiratra ragasztandó, melynek az ügylettel kapcsolatban való kiállítása e törvény értelmében kötelező, s ez okiratok a 38. §. első bekezdése értelmében a bélyeg- és illetékszabályokban, illetőleg illetékdijjegyzékben megállapított másnemű bélyeg- és illetékkötelezettség alá nem esnek; míg ugyanezen szakasz második bekezdése szerint az ily ügyletek iránt kiállított egyéb okiratokra vonatkozólag a bélyeg- és illetékszabályokban s illetőleg az illetéki díjjegyzékben foglalt határozatok továbbra is érvényben maradnak, s ekként az okiratba foglalt adásvételi szerződés után az illeték díjjegyzék 1. tétele alapján kirótt illeték az értékpapírforgalmi adót nem érinti. Megerősíti e felfogást a végrehajtási utasítás 4. §-a, mely szerint nincs befolyással az adókötelezettségre nézve az a körülmény, hogy az értékpapírok szabadkézből vagy kényszer utján adatnak el és ekkép az adóköteles ügyletek minősítése alá esnek azok az eladások is, melyek az 1881. évi LX. törvényczikk 121. §-a alapján a végrehajtási eljárás folyamán eszközöltetnek, mint szintén azok is, amelyek a kereskedelmi törvény 305. 306. 310. §-ai, illetőleg 347. 352. §-ai alapján a zálogos hitelező részére biztosított jognál fogva, illetőleg vételi ügyletekből eredőleg előfordulhatnak. Az idézett törvény 29. §-ának d) pontja alapján tehát tartozott volna panaszló vevő részére számlát kiállítani, arra a 9. §. szerint 80 fillér, ily ügyletekre vonatkozó bélyegjegyet leróni, s mert ezt elmulasztotta, a 34. §. alapján terhére a birság is jogosan Íratott elő. A királyi közjegyző felelősségét jelen esetben megállapítani nem lehetett, mert az adásvételi szerződés előtte köttetett ugyan, ő a szerződés bejelentése iránti kötelezettségének eleget