Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 285—286. §§, 401 közvetlenül anyja is kiment hozzá, a kinek azt mondta: „Itt a gyerek" mire az utóbbi a megszült csecsemőt kivette a pörnyegödörböl és azt, á ki kétszer siró hangokat is adott, a közel fekvő íalon keresztül áthajitotta a szomszédos udvarba. A bonczvizsgálat kiderítette, hogy a kérdéses gyermek érett és életképes volt s hogy élve született és hogy csak rö­vid ideig élt, továbbá, hogy annak halálát esés és fulladás idézte elő. Hogy vádlottnak szándéka volt a kérdéses házasságon kivül született gyermekét életétől megfosztani: az a körülményekből kétségtelen; te­kintve azonban, hogy a gyermek halála még sem az ő mulasztása folytán jött létre, mert még akkor is élt a csecsemő, midőn azt v. anyja a gödör­ből kiemelte: ennélfogva mulasztása csupán a Btk. 284. §-ába ütköző gyermekölés bűntettének a Btk. 65. §-ában meghatározott kísérletét álla­pítja meg. II. r. vádlott cselekménye a Btk. 279. §-aba ütköző szándékos emberölés bűntettének tényálladékát foglalja magában. (C. 9760/96. Bj. T. XXXV. 256.) 12. Gyermekülés kísérlete állapíttatott meg: midőn az anya ujdon­szült gyermekét szalmakazalba rejtette (Bj. T. XII. y.), — midőn hóval telt gödörbe helyezte gyermekét (II. 259), — ellenben nem büntettetett a gyermekülésre irányzott cselekmény, midőn a gyermek halála már előbb gondatlanságból bekövetkezett. (XVII. 233.) 13. A gyermek megölésének előre való kitervezése sem minősiti a cselekményt gyilkossággá (Bj. T. I. 152.); az újszülött gyermeknek téli időben való elhagyása: megállapitja az ölési szándékot (Bj. T. VII. 241.); gyermekülés állapíttatott meg, midőn vádlott gondatlansággal (290. §.) védekezett. (Bj. T. XX. 87., 90.) 14. A megölt gyermeknek kutbadobása a gy.-ö. bűntettének s a ktk. 105. S-ába ütköző kihágásnak anyagi halmazatát állapítja meg. (Bj. T. III. 131.); a magzatelhajtás kísérlete után élve a világra jött gyermek meg­ölése: anyagi halmazat (Bj. T. XVI. 273.); a gy.-ö, absorbeálja a. ktk. 123. §-ának kihágását, midőn a megölt gyermek titkon eltemettetett (Bj. T. XX. 84.); ikergyermekek megölése anyagi halmazat. (Bj. T. XIII. 103.) 285. §. A teherben levő nő, a ki méhmagzatát szán­dékosan elhajtja, megöli, vagy azt más által eszközölteti, ha házasságon kivül esett teherbe: két évig terjedhető börtön­nel, ellenkező esetben pedig, három évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ugyanazon büntetés éri azt, a ki a büntettet a teherben lévő nő beleegyezésével követi el; ha pedig azt nyeremény­vágyból tette: ÖL évig terjedhető börtönnel büntetendő. 286. §. A ki a teherben levő nő méhmagzatát annak beleegyezése nélkül szándékosan elhajtja, vagy megöli: öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Ha pedig ezáltal a teherben levő nő halálát okozta: tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. (A 285. és 286. §S-hoz.) 1. A magzatelhajtás kísérletének vádja alól vádlott azért volt fel­mentendő, mert az orvosszakértői véleményből kitűnik, hogy a fekete ürümgyökér a méhmagzat elhajtására nem alkalmas eszköz és hogy a szülés nem Is ennek alkalmazása folytán következett be, hanem a gyer­mek rendes időben, mint teljesen érett, élve született meg. (C. 1060/81. Bj. T. II. 251.) 2. Abból, hogy a 285. §. a méhmagzat elhajtását azonos bűntett­nek minősíti annak megölésével s mindkettőt egyenlő büntetéssel sújtja: szükségkép következik, hogy az előbbi alatt nem érthető a magzat életé­Büntető Törvény. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom