Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

402 Blk. 280. §. nek kioltása nélkül eszközült szülés puszta időelőttisége, hanem, hogy a megöléssel hasonlónak tekintett elhajtásiiak eredményére nézve olyannak kellett lenni, mely a magzat megsemmisítését, t. i. akar a szülés közbeni, akár ezutáni, de feltétlenül az anyamébböll kiküszöbölése folytán bekövetkezett halálát okozta. Ebből következik, hogy oly esetben, midőn az elhajtás de faeto megtörténik ugyan, de a gyermek élve s életképesen jött a világra: befejezett magzatelhajtás büntette fenn nem forog, hanem csak kísérlet állapítandó meg. (0; 4313/82. Bj. T. V. 254.) 3. A magzatelhajtás kísérletének megállapításához nem szükséges, hogy az elhajtás ezéljából bevett szer az elvetélés elöidézhetésének specificuma legyen, hanem elégséges, ha azon szer a magzatelhajtást egyáltalán okozhatja. Ennélfogva esetleg oly anyagok bevétele is elégséges, melyek, mint pl. a kékkő, büdöskö, higany stb., izgató hatással bírván, e minőségüknél fogva az elvetélést — habár csak közvetve is — okozhatják. Az in abstracto alkalmas elhajtási szereknek in concreto elégtelen mennyiségben történt bevétele, vagyis az elkövetés eszközének csak relatív alkalmatossága a kísérlet fenforgásában mitsem változtat. Sőt az in abstracto alkalmas, bár in concreto mennyiségileg elégtelen elhajtási szerek bevételének megtörténtével a kísérlet nemcsak általában létrejön, hanem már tökéletesen befejezettnek is tekintendő, azaz u. n. befejezett teljes kísérlet (conactus proximus, délit manqué) esete áll elő. Ennek pedig következése az, hogy a Kísérlet büntethetetlensége a 67. §-nak első pontjára többé már nem alapitható. Vagyis a magzatelhajtási szerek bevételének megtörténtével a véghezviteltől való önkéntes elállásnak többé nincs helye, mert a befejezett kísérletnél az elállás, a véghezvitel egyszerű abbanhagyásának lehetősége fogalomszerüen ki van zárva, a puszta negatív magatartás a kísérlet büntethetőségét többé meg nem szüntetheti. A magzatelhajtási szerek bevételének megtörténtével a fenforgó befejezett kísérlet büntethetetlenségét már csak a 67. §-nak második pontjában meghatározott feltetel teljesítése eredményezheti, vacvis csak a czélbavett eredmény elhárítása körüli önkéntes és sikeres positiv ténykedés, az u. n. tettleges bánat. (C. 4548/84. M. f. h. V. 352.) 4. A magzatelhajtás ezéljából külön egyének által véghezvitt cselekedetek önállóan birálandók meg és azon körülmény, melyik okozta a magzatelhajtás bekövetkezéséit, mindegyik cselekedetre nézve külön bizonyítandó. Ha az egyik cselekedetre nézve határozottan bebizonyíttatott, hogy csak ez volt a magzatelhajtás oka: akkor e cselekedet alanya, mint a bevégzett bűntett alanya büntetendő, ellenben a többiek cselekedetei, ha alkalmasak voltak a magzatelhajtás előidézésére, csak mint kísérlet fognak beszámíttatni. (C. 2184. Dt. IX. 115.) 5. Az, a ki mást rábir arra, hogy az ö méhmagzatát elhajtsa és az e végből szükséges müveleteket magán végrehajtani engedi: a magzatelhajtás tettese gyanánt büntettetik. (C. 3023/86. J. 86. 175.) 6. Vádlott a leányán foganatosítandó magzatelhajtásba előzetesen nemcsak beleegyezett, hanem e végből leányát többizben G. Mártonnéhoz elvezette, sőt a koraszülés maradványainak eltakarítása által segédkezett. Cx. Mártonné irányában a magzatelhajtás bűntettén felül mint különálló büntetendő cselekmény másodbiróságilag a 290. §. alapján még megállapított gondatlanságból okozott emberölés vétsége mellőzendő volt részint azért, mert a 285. §-al szoros összefüggésben álló 286. §-ból vont hasonlatosságánál fogva a sértett nöszemélynek magzatelhajtása következtében történt elhalálozása nem önálló büntetendő cselekmény, hanem csak súlyosító körülmény. (C. 1313/86. Bj. T. XIII. 20.) 7. Tekintve a népben csaknem általánosan elterjedt azon meggyőződést, hogy az anyarozsnak bizonyos módon való használata alkalmas szer a nő méhmagzatának elhajtására; tekintve, hofry vádlott azon időben, midőn teherben levőnek gondolta magát, anyarozs-főzetet készíttetett s azt több ízben be is vette; tekintve, hogy ily előzmények után semmi sem támogatja vádlottnak azon mentségét, mely szerint ö az anyarozsfüzetet csupán elmaradt havi tisztulásának újból megeredése ezéljából vette volna be; tekintve ellenben, hogy a fent felhozott körülmények helyes magyarázata az, hogy vádlottnö magát teherben levőnek tartván és terhességétől szabadulni akarván, a köztudomás szerint erre alkalmas szert, az anyarozst, azon ezélból vette be, hogy az annak be-