Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 263. §. 357 3. az állított tény jogérvényes ítéletben valódinak mon­datott ki; 4. a sértett fél annak megengedését a bíróság előtt maga kívánja; 5. a vádlott igazolja, hogy állításának czélja a köz­érdek vagy jogos magánérdek megóvása vagy előmozdí­tása volt. Az állítás vagy kifejezés valódiságának bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi. 1. A közhivatalnok által rágalmazás miatt emelt vád esetében az ellene lefolytatott fegyelmi eljárás eredményének nincs praejudicialis hatása a rágalmazási vád alapjául szolgáló tény bizonyításira, ha azon tényt vádló utólag a biróság előtt beismeri (C. 3392/86. M. I. 140.). 2. Vádlottak feljelentésükben a magánvádlóról azt állították, hogy jövedelmét eltitkolja, őt tehát azzal gyanúsították, hogy az adóbevallás­nál nem járt el tisztességesen. Tekintve azonban, hogy a magánvádló beismerte, hogy ő jövedelmét be nem vallotta, holott megadózás alá eső jövedelme tényleg volt; tekintve továbbá, hogy vádlottak feljelentése folytán rovatott magánvádlóra megfelelő jövedelmi adó; végre tekintve, hogy az 1883. évi XLIV. t.-cz. 18. §-a alapján a közérdek szempontjá­ból bárki jogosult a beadott adóvallomások iránt észrevételeit akár az adófelügyelö, akár az adókivető bizottsághoz benyújtani: ekként vádlot­tak eljárásukért a Btk. 263. §. 5. pontja értelmében nem büntethetők (C. 8235/92. Bj. T. XXVII. 2.). 3. Vádlott, mint a református egyház presbyteriumának tagja, az egyházközségi közgyűlésen, az egyházközségi világi képviselők meg­választása alkalmával, midőn magánvádló egy hagyaték feletti fel­ügyelői tisztre ajánltatott, oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy magán­vádlót ez állásra nem ajánlja, mivel magánvádló a református gyüleke­zetet megrövidítette azáltal, hogy a pásztorhely után kevesebb vétel­árt adott be, mint a mennyi befolyt. E nyilatkozat folytán a presby­terium gyűlést tartott és az ügy megvizsgálása után kiderült, hogy a református egyház részére nem 407, hanem 528 frt 55 kr. esik a kérdéses ingatlan árából, tehát 121 frt 55 kr. a vételárból nem szolgáitattatott át az egyháznak. A közhivatali, ép ugy az egyházhivatali állásokra ajánlott és megválasztatni kívánt egyének képessége és alkalmassága felelt véleményt nyilvánítani és ha erre ok van, megválasztásuk ellen felszó­lalni az arra hivatottnak, így különösen egy presbyternek, nemcsak joga, hanem kötelessége is. Tehát a midőn vádlott a fent irt nyilatko­zatot tette, csak presbyteri és egyháztagsági jogát s kötelességét tél­iesítetté és ezt a közérdekből, miért is nyilatkozata rágalmazásnak nem tekinthető (C. 5630/92. M. f. h. V. 305.). 4. Ámbár nyilvánvaló, hogy a vádlottak által a magánvádlónak városi jegyzővé történt megválasztása ellen beadott felebbezésekben használt kifejezések alkalmasak arra, hogy magánvádlót becsületében sértsék: mindazonáltal vádlottak helyesen mentettek fel, mert a feleb­bezésekben használt kifejezések és állitások czélja tisztán a város kö­zönsége ama közérdekének megóvása volt, hogy az igen fontos városi jegyzői tisztség kifogástalan egyén által legyen betöltve; a felebbe­zésben pedig bizonyítva van, hogy magánvádló két izben volt szabad­ságvesztés-büntetésre ítélve (C. 4342/93. Bj. T. XXVII. 14.). 5. Az olyan általános jellemzésnek, hogy valaki „hazug", „go­nosz", „igazságtalan", stb. a B. T. K. 263. §-a szerint való bizonyítása csak ugy képzelhető, ha a jellemzett személynek egész élete vizsgálat tárgyává tétetik s a bizonyításnak olyannak kell lennie, hogy a sértettnek jeliemi minősége tényekkel álLapittatik meg. A tábla az eljárás ada­taiból helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítás e rész­ben nem sikerült, a minthogy vádlott a jelzett irányban való bizonyításra

Next

/
Oldalképek
Tartalom