Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

342 Blk. 260. §. déka egyenesen és feltétlenül kizárva lenne. Ez a felfogás azonban el nem fogadható (C. 9251/95. Bj. T. XXXIII. 192.). 41. Panaszos rágalmazás miatt jelentette fel vádlottat, mert a rendörségnek azt panaszolta, hogy boltbeli segédje egy táskát és 6 pár harisnyát adott neki a nélkül, hogy azért fizetett volna, holott kiderült, hogy ő az emiitett tárgyak árát megfizette. Miután vádlott a feljelentést segédeinek bemondása alapján, tehát jóhiszemüleg tette panaszos ellen: ennek folytán öt rágalmazás miatt vádolni nem lehet (C. 4826/96. Bj. T. XXXIII. 13.). 42. Minthogy vádlott az úgynevezett felelős örök által bántalmaztatott, sőt testi sértéseket is szeavedett: jogos indoka volt panasz emelésére, s miután a községi jegyző ugyanott lakik, hol a bántalmazás történt és ő a felelős örök felett rendelkezési joggal birt, nem állítható, hogy akkor, midőn vádlott az iránt tett panaszt, hogy öt az úgynevezett felelős örök a jegyző parancsából bántalmazták, e miatt rág.ilmazási szándékból tett feljelentést; minthogy végre, ha tévedett is vádlott abban, hogy a rajta elkövetett bántalmazás a községi jegyző parancsából történt: öt könnyelmii vagy alaptalan vádaskodónak tekinteni még sem lehet (C. 11.589/96. M. f. h. IX. 542.;. 43. Vádlott az alapperben fia ellen emelt vádját arra alapitotta, hogy az olyan kötelezvényt, melyet vádlott javára biztosítékul állított ki, de melynek értékét későbben az illető hitelezőknek ő fizette ki, jogtalanul visszatart és károsítására irányzott szándékkal eltitkol; nemkülönben, hogy tőle egy árverést megszüntető végzést ellopott. Vádlottnak az állítása, hogy a biztosítékul kiállított kötelezvény még mindig fiánál van, valónak bizonyult. S habár vádlott e körülményből a feljelentésben ama következtetést vonta, hogy panaszos a kötelezvény viszszautasitása és eltitkolása, valamint egy árverést megszüntető végzésnek jogtalan eltulajdonítása által öt megcsalni akarja; mindazonáltal tekintetbe véve, hogy vádlott panaszos ellen a bűnvádi felejlentést ügyvédje tanácsára, tette és hogy vádlott értelmi foka oly alacsony, hogy tisztában nem volt azzal, vájjon ügyvédje sérelme orvoslására a helyes módot ajánlotta-e, valónak kell elfogadni vádlottnak ama védekezését, hogy ö a feljelentést csak jogainak érvényesítése czéljából tette, nem pedig azért, hogy a panaszosra koholt cselekmények elkövetését ráfogja. Most hogy azonban vádlottnak okirat eltitkolása és csalás miatt tett feljelentése valótlannak bizonyult és minthogy ilyen feljelentés, ha az a* illetőnek jobb tudomása ellenére nem tétetett, a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségének tényálladékát állapítja meg; ennélfog/a vádlott a hamis vád büntette helyett a rágalmazás vétségében mondatik ki Minősnek (C. 11.104/97. M. f. h. IX. 546.). 44. A Btk. 260. §-ába ütköző bűncselekmény létrejöttének ama feltétele, hogy a vád valótlannak bizonyult légyen, csak az erre nézve fenforgó pozitív tényekre alapitható s ezzel egyértelműnek nem vehető az, hogy a vád bizonyítást nem nyert (1901. jun. 12. 3590. sz.). 45. A Btk. 260. ,S-a tényálladékához szükséges, hogy vádlott sértett ellen hatóság előtt rosszhiszemüleg vagy vétkes gondatlanságból tett legyen feljelentést; azt, hogy rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság fenforog-e, a törvénvszék által valóknak elfogadott ténvekböl a Gutia állapítja meg (C. 3956/'902. B. D. IT. 327.). Azonos határozat C. E. H. 10.272/905. sz. (B. II. T. IV. 474. sz.) 40. C. E. H. 7638/905. sz. A Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás esetében azt, hogy a vád valótlannak bizonyult-c, a Curia a niegállapitottt tények alapján felülvizsgálja; tehát a ,,valótlansást;", mint tényálladéki elem, jogkérdés (B. H. T. IV. 473. sz.). Részesség. 47. A ki a rágalmazást tartalmazó folyamodás beadását elhatározza, a folyamodványt megcsináltatja és maga beadja, illetve a postára teszi, a rágalmazásban mint tettes bűnös. Ellenben aki a folyamodványt megírja, habár a beadás az ö érdekében is történik és ö is beleegyezett a beadásba, az csak mint segéd bűnös (C. 1805/84. Bj, T. VIIT. 339,),