Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

340 Btk. 260. §. fogva nem látszik jogosulatlannak, hogy a biiuós akarat egyéb alakzatai is a coucrét esetben kérdésbe hozattassanak. Ehhez járul, hogy a hazai bíróságok ítélkezései is az emberi életviszonyok ismeretének hatása alatt a büntethető rágalmazást a törvény merev szavai által meghatározott ismérvek mellett a bűnös akaratnak a szándékosság körén kivül eső egyéb alakzataira figyelemmel állapította meg, a midőn majd a vádaskodó rosszhiszeműségét, majd meg a könnyelműen vagy meggondolatlanul emelt vádat mondották ki mint rágalmazást büntetendőnek, a mely utóbbi alakzatok pedig a gondatlanság fogalma alá egycsithetök. Minthogy pedig mivel sincs bizonyítva, hogy vádlott tudta vagy tudhatta volna vádja bizonyosságának hiányát: ennélfogva terhére a szándékosság kizártnak lévén tekinthető, az lehet csak mérvadó, hogy fenforog-e bűnvádi felelősséggel járó gondatlanság? A bűnvádi felelősség alá vonható gondatlanság nem egyéb, mint a köteles gondosság- és óvatosságnak a cselekvésben való mellőzése. Az egyéni viszonyokhoz inért közönséges gondosságot mindenkitől megköveteli a törvény, a rendkívüli gondosságot azonban nem követeli és pedig legkevésbbé a megtestesülést nem nyerhető eszményi jogok s az ilyenül tekintendő emberi becsülettel szemben való cselekvésnél. Nem követelhető pedig a rendkívül gondosság kifejtése azért, mert a cselekvő subjektiv viszonyainál, műveltség, tudás és a törvény rendelkezésének élesebb megkülönböztetésére való képesség hiányában: a rendkívüli gondosság kifejtése a többségnél úgyszólván lehetetlen. A 260. §. alá eső rágalmazás ténye is e szempontokból bírálandó el. Vádolni oly valóban létező s beigazolható gyanuokokból, melyek alapján a gyanúsított terhére a tény elkövetésének beigazolása remélhető, nem lehet tilos. Mert a ki valóban létező s a beigazolható gyanuokok alapján vádol, annál hiányzik a gondatlanság s bűnvádi felelősségre venása pusztán azért, mert vádja beigazolást nem nyert, nem volna észszerű. A bűnvádi vizsgálat, in abstracto csak akkor rendelhető el, ha a feljelentés vagy a vád tárgya büntetendő cselekmény s ha oly gyanuokok forognak fenn, melyek a további eljárás jogos alapjául szolgálnak. A feljelentöt nem terheli a gondatlanság, ha azt valóban létező s beigazolható oly gyanuokok alapján eszközölte, a melyeket az illetékes hatóság is elegendőnek tartott a további eljárásra s e szerint gondatlanul csak az vádol, a ki az oly további gyanuokok alapján emel vádat, vagy tesz feljelentést, melyek beigazolást nem nyernek, mert csak az ily jogsértő vádaskodásánál állapitható meg, hogy a köteles gondosság mellőztetett. És ez elvi alapul annál inkább elfogadható, mert ha az ekként körvonalozott gondtalanság körén kivül eső minden oly vád büntetve lesz, mely beigazolást nem nyer, ez arra vezetne, hogy a büntetendő cselekmények puszta óvatosságból fel ne fedeztessenek. Ez elvi alapból kiindulva mérlegelendő vádlottnak a panaszos ellen gyújtogatás büntette miatt lefolytatott blmperben való vádlókénti közreműködése is. Vádlott mint vádló a vizsgálóbíró által történt kihallgatása alkalmával lépett fel; kijelentette, hogy a tüz okozójául panaszost tartja, felsorolta gyanuokait s azokat oly körülményekre alapította, melyek az előnyomozat során kihallgatott tanuk vallomásával beigazoltattak stb. Vádlott pedig jobbára az elővizsgálat során beigazolt e gyanuokok alapján lépett fel mint vádló s e terhelő gyanuokokat a vizsgálóbíró, ügyészség és a törvényszék is elegendőnek tartották a vizsgálat elrendelésére. Ha ezenkívül figyelembe vétetik, hogy vádlott nem saját elhatározásából ment a hatósághoz, hanem idézés folytán jelent meg a vizsgálóbíró előtt s hozzá intézett kérdések után adta elő gyanuokait; egészen nyilvánvaló, hogy gondatlanság is hiányozván, vádlottat a vád alól felmenteni kellett (győri kir. tábla 407/92. M. f. h. V. 279.;. 33. A tényeknek valódi előadásával, a vélt jogsérelemnek orvoslása czéljából az illetékes hatósághoz benyújtott, habár alaptalan panasz a rágalmazás tényálladékát meg nem állapítja (C. 107. J. 92. 124.). 34. Vádlottnak okirathamisitás miatt beadott panasza nem mondható rosszhiszeműnek s bir valami valószínű, habár a vád alá helyezésre nem is elegendő alappal, melyre vádlott a bünvizsgálat során szolgáltatott is némi, habár nem elegendő bizonyítékot s azon bűnügy-