Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

336 Btk. 260. §. 5. C. Je. 9158/907. sz. Nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének elbírálására, amennyiben az esküdtbíróság hatáskörébe utalt eset nem forog fenn, a Bp. 5C.2. §-a szerint az a kir. törvényszék illetékes, melynek területén a nyomtatvány készült. (B. H. T. III. 19G. sz.) 260. §. Rágalmazást követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő: a ki mást, valamely hatóság előtt, büntethető cselekmény elkövetésével vádol, ha vádja valótlannak bizonyul és a hamis vád büntette vagy vétsége fenn nem forog. (227. §.) „Hatásúd előtt." 1. A m. kir. államvasutak hivatali hatóságoknak nem tekinthetők, a ki tehát mást ily hivatalok előtt büntethető cselekmény elkövetésével alaptalanul vádol, az nem követi el a rágalmazásnak a Btk. 200. §-ában körülirt vétségét. (C. 8048/82. Bj. T. 131.) 2. Vasúti hivatalnokok fegyelmi ügyei felett ítélő hatóságok nem közjogi jellegű vádhatóságok s igy reájuk a Btk. 260. §-a nem vonatkozik. Ugyancsak a közjogi jelleg hiányánál fogva nem alkalmazható a vasúti társaságok- és hivatalnokokra a Btk. 262. §-a. (C. 5166/82. Bj. T. VI. 26. sz.; 3. A kincstári erdöhivatalok nem lévén büntetőjogi értelemben veendő ,,hatóság"-ok, az azoknál valamely büntethető cselekmény miatt tett feljelentés nem rágalmazást, hanem becsületsértést állapit meg. (J. 86. 8. szám és kelet nélkül.) 4. A ki a perben eljáró ellen a törvényszéki elnöknél valótlanul a miatt tett panaszt, hogy a biró a tanu-vallomási jegyzőkönyveket hamisan vette fel, hamis vádban bűnös. (C. 1925/89. Bj. T. XIX. 151.) 5. A 164. §. az egész Btk.-re kiterjedőleg meghatározza, hogy a „hatóság" neve alatt mely hatóságok értendők, ezek között pedig az egyházi hatóságot fel nem emliti, miből következik, hogy a 227. és 260. S§-ba ütköző cselekmények az egyházi hatóságok előtt el nem követhetők. (C. 1532/90. M. f. h. V. 283.) Azonos határozat C. 4613/902. (Bj. T. XLIV. 231.) 6. Vádlott a szilvási tsendörségi járőr ellen a miskolczi esendőrszárnyparancsnokságnál, tehát felettes hatóságánál feljelentést tett, hogy libájának a czigányok által történt ellopása csendőrségi járőr tudtával történt. Ez tehát hatóiág előtt tett vád. (C. 5705/96. M. f. h. IX. 545.) 7. Tekintve, hogy a kir. posta- és távirdaigazgatóság a Btk. 164. §-ában körülirt hatóságnak nem tekinthető, ennélfogva a vádbeli cselekmény nem a Btk. 260., hanem annak 258. §-ában ütköző rágalmazás vétségét állapítja meg. (C. 31.887/96. M. f. h. IX. 546.) 8. Nem hatóságok e § értelmében: a vasúti hivatalok (Bj. T. XVI. 273., XXVII. 6.); — az egyházi felsőbbség, nevezetesen az egvházi consistorium. (XX. 211., XXXI. 358.) 9. Vádlott a 32. gyalogezred parancsnokságához intézett magánlevélben, tehát nem hatóság előtt, vádolt büntetendő cselekménvnyel. (Bj. T. XXVIII. 110.) 10. C. E. H. 8548/904. sz. Az ügyvédi kamarához, mint fegyelmi birósághoz beadott fegyelmi följelentés, ha a vád valótlannak bizonyul, megállapítja az e §-ban körülirt rágalmazás vétségét. (B. H. T. IV. 366. sz.; „Büntethető cselekmény nyel vádol." 11. Azon körülmény, hogy a mást sértő, esetleg állását veszélyeztető állítást valaki mástól hallotta és nem maga koholta ki, de nem tudva annak valódiságát, mint tényt mégis tovább beszélte, sőt a felsőséghez intézett feljelentésében is, mint tényt állította: az állítás valótlansága esetében ennek rágalmazó voltát nem szünteti meg. (C. 8588/87. M. f. h. V. 283. sz.)