Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 258. §. 27. Rágalmazás vétségét követte el a teherben levő nő, ki akkor, midőn még az állitott tény jogérvényes Ítéletben valódinak ki nem mondatott, házas tanítóról azt állította, hogy őt az ejtette teherbe. (C. 1061/94. J. 9ö. 39.) 28. Magánvádló azt panaszolta, hogy vádlott ő róla azt beszélte mások előtt, hogy a feleségével nincs megesküdve, csak ugy törvénytelenül élnek együtt. Miután a vádlott maga beismerte, hogy az inkriminált kifejezéseket minden inditó ok nélkül, boros állapotban, de teljesen öntudatosan használta magánvádló ellen: a rágalmazás vétségének tényálladéka meg van állapítva. (C. 4936/96. M. f. h. VIII. 600.) 29. C. E. H. 3339/903. sz. A rágalmazás tényálladékára nézve közömbös az, hogy a tényállítások, mint másoktól hallott hirek terjesztettek. (B. H. T. IV. 359. sz.) Nijilvánossáq. 30. C. 32. sz. döntv. 188U. márcz. 12. Tekintve, hogy a Btk. 258. §. szerint a rágalmazás physikai constitutiv elemeit az képezi, hogy valakiről ennek közmegvetést eredményező vagy ellene a bűnvádi eljárás megindítására alapul szolgáló valótlan, vagy a valódiság bizonyításának tárgyát nem képezhető (264. §.) tény „többek jelenlétében" vagy „több", habár nem együttlevő személy előtt állíttatott; tekintve, hogy a kérdéses cselekmény létrejöhetésének egyik föltételéül a törvényben ezen határozó „többek" használtatik; tekintve, hogy a „többek" egy már magában a többséget jelentő szónak többes számát fejezi ki; tekintve, hogy magában is többséget jelentő szónak többes számban használata által csakis azt fejezheti ki a törvény, hogy a becsületsértés és a rágalmazás közötti megkülönböztetésre nem tartja szükségesnek a súlyosabb büntetendő cselekményt megállapító állításának egy-két embel előtt történtét; hanem hogy erre többeknek, tehát a személyek oly többségének jelenlétét kívánja, mely számánál fogva a nyilvánossággal határos helyzetet állapit meg; tekintve, hogy a 258. §-ban megjelölt azon második elkövetési mód, hogy t. i. valótlan tény, „több", habár nem együttlevő személy előtt állíttatott, a mint a szakasz szövegéből kitűnik, az előbbi esetnek csupán aequivalense, vagyis a „többek jelenléte" által kifejezetten a nyilvánosságnak, illetőleg nyilvánosságra hozásnak egyenértékű másik alakja; tekintve, hogy egyébként is a nyilvánosságra hozásnak a Btk. 258. §-ában előforduló második módozatát illetőleg a „több"-nek használatát, az előbbi alternatívában használt „többek" helyett a kifejezendő eszme szövegezésnek a „többek" alkalmazásával való nyelvtani lehetetlensége eléggé indokolván; ezzel is megerősítést nyer azon felfogás, hogy az alternatíva mindkét részében, érdemre, jelentményre s horderőre nézve ugyanazon eszmét akarja kifejezni és fejezte ki a törvény s hogy az elkövetés utóbbi módozata által az előbbit sem módosítani, sem szűkebb korlátok közé szorítani nem volt szándékában; tekintve továbbá, hogy a törvény értelmezésének szabályai szerint sem fogadható el azon értelmezés, mely valamely tény rendelkezésének, az alkalmazást feltételező első eset meghatározásában kifejezett alapgondolatát, a mennyiben az elllenkező maga a törvény világos intézkedéséből nem