Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

330 Btk. 258. §. személyére különösen vonatkozható nyilatkozatokat tett volna: a kezelés hiánya miatti felszólalásában büntetendő cselekmény tényálladéka megállapítható nem volt. (C. 1536/85. M. f. h. V. 273.) 2. A rágalmazó állítás vagy vád mindenkor bizonyos személy ellen kell, hogy irányozva legyen. A hol ez az ismérv fenn nem forog, ott rágalmazás nem létezik, mert a rágalmazás vétségének e leglényegesebb kellékét következtetés utján megállapítani egyáltalán nem lehet. Ennélfogva az, a ki tagadja a közjegyző előtt tett aláírása valódiságát, nem követ el rágalmazást az illető közjegyző ellen. (C. 5276/86. M. f. h. V. 269.) 3. Rágalmazás megállapittatoft vádlott ellen, a ki határozott egyén megnevezése nélkül állította, hogy a hsszárok ellopták a deszkákat (Bj. T. VII. 80.), — a ki szintén a személy megnevezése nélkül azt mondta: ,,majd megmutatom, mégis vizsgálat alá kerül, mert 16 írtnak elsikkasztása nem csekélység" (XXXII. 69.); nem állapíttatott meg rágalmazás, midőn vádlott egy takarékpénztárról azt állította, hogy ott az árvák pénzét elsikkasztották: mert a takarékpénztár közkereseti társaság s nem physikai személy, ily testület pedig, a 262. és 271. §-okban megjelölt esetek kivételével, bűnvádi eljárás alanya nem lehet (C. 8280/88. Bj. T. XVIII. 44.), — midőn vádlott nyilvánosan azt mondta, hogy ,,a megyénél a pótadókat elkezelik s kíváncsi, ki vágja azokat zsebre": mert 'sem személyt, sem collectiv személyiséget, családot, társaságot, sem társulatot, vagy hatóságot meg nem nevezett. (C. 10.590/88. Bj. T. XIX. 114.) 4. T. O. vádlott a korcsmában többek előtt ugy nyilatkozott, hogy a negyvennyolczas pártnak egy ottani főemberét 5000 írtért megvették. Minthogy annak megállapítása nélkül, hogy T. O. a vád tárgyát képező kifejezést, kinek személye ellen használta, rágalmazás avagy becsületsértés tényálladéka hiányzik, ugyanazért a vádlott felmentendő volt. (1903. máj." 27. 4867.) 5. C. Je. 8620/907. sz. Valamely kereskedelmi társaságra vonatkozóan tett az az állítás, hogy az a bukás, csőd előtt áll; alkalmas arra, hogy annak alapján az állító ellen a Btk. 258. §-ában körülirt rágalmazás, illetőleg annak 261. §-a alá eső becsületsértés vétségének tényálladéka megállapittassék. (B. H. T. III. 193. sz.) Büntető eljárásnak okául szolgáló állítás. 6. Vádlott szóvita közben többek előtt azt állította, hogy sértett Cs.-ék szalonnáját, midőn azok háza leégett, ellopta. Rágalmazás volt megállapítandó. (C. 12.832/81. M. f. h. V. 273.) 7. Azon állítás, hogy valaki politikai választások alkalmával az ellenpárt által meg lett vesztegetve: rágalmazás. (C. 2550/82. M. f. h. V. 276.) ! «3&HH1 8. Vádlottnak panaszos ellen nyilvánosan használt és valótlannak bizonyult azon állítása, hogy Sz. a mészárszékben döglött állat húsát árulja, rágalmazás. (C. 1277/87. Bj. T. XIV. 338.) 9. A tárgyalásra megidézett tanú ellen tett azon állítás, hogy a tanú hamisan esküdött, a rágalmazás vétségét állapítja meg akkor is, ha a vádlott a bíróság által e miatt rendreutasittatott. (C. 6525/88. Bj. T. XXI. 195.) 10. Habár az állított tény miatt fegyelmi eljárás indíttatott is valaki ellen, a büntető bíróságot illeti annak megítélése, vájjon az állított ténv rágalmazást foglal-e magában. (C. 7951/89. Bj. T. XXI. 89.) 11. A ki mint tanú, a perben azt állítja, hogy az egyik féllel azért áll ellenségeskedésben, mert ez őt 60.000 írt erejéig meglopta és megcsalta: rágalmazást követ el. (C. 26.608/90. Bj. T. XXI. 299.) 12. Rágalmazó állítása az az állítás, hogy az ügyvéd a bélyegeket az írásokról leszedi és elárusítja (C. 5504/92. U. L. 25.), — annak híresztelése, hogy a pék süteménye tele van piszokkal és svábbogárral (45/92. I. Sz. VI. 716.), — a tanú ellen tett az a kifogás, hogy pénzeket sikkasztott és hamis vallomást tett. (C. 8680/90. Bj. T. 93.) 13. Vádlott a vád tárgyává tett rágalmazó tényt, hogy a magánvádló az oláhpataki pap lakodalmára az uradalmi vadból őzet lőtt és szolgáltatott és az uradalmi kastélyból bútort és házi eszközt elvitt, többek jelenlétében beszélte el. Ama védekezést, hogy e tényt csak hallomás után, csupán figyelmeztetésül s nem rosszakaratból közölte a magán-