Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Blk. 104. §. 181 natkozólag a Btk.-ek életbeléptetéséről szóló 1880:XXXVII t.-cz. 36. §-a az imént felhozott jogelvet határozott rendelkezésben is kimondja, azt csakis egyedül abban korlátozván, hogy a végrehajtás előtti és alatti büntetendő cselekmények miatt kimondandó büntetések „együttes tartama" 20 évnél tovább nem terjedhet; tekintve, hogy a most idézett 1880: XXXVII. t.-cz. 36. §-a sem bűnhalmazatot, sem összbünteíést nem emiitvén, az abban emiitett eset sem a bűnhalmazat fogalma alá nem vehető, sem arra az összbüntetésről szóló rendelkezések nem alkalmazhatók; — tekintve, hogy ez által az összbüntetésnek fogalmából származó azon egyik folyomány, hogy az ezzel büntetendő, — a cselekmény minőségének és súlyosságának a törvény külön rendelkezése szerint megfelelő, mindenik büntetendő cselekmény miatti szabadságvesztés-büntetésnek tartama a félbeszakitatlan végrehajtás által előálló súlyosbítás kiegyenlítése czéljából arányosan leszállítandó: az 1880:XXXVII. t.-cz. 36. §-a alá eső cselekmények büntetésére, mint összbüntetést nem képezőre ki nem terjed. Tekintve mindazonáltal, hogy a mennyiben a határozott tartamú szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása alatt elkövetett büntetendő cselekményre, az erről rendelkező törvény által vagy súlyosabb vagy enyhébb nemű szabadsávesztés-büntetés van megállapítva, mint azon szabadságvesztés-büntetés, a melynek végrehajtása alatt az illető egyén a későbbi cselekményt elkövette, önként előáll a kérdés, hogy mindkét nemű szabadságvesztés-büntetés ugyanazon büntetési nemben töltendő-e ki? és a mennyiben átváltoztatásnak volna helye, erre nézve mely szabályok követendők? tekintve, hogy az 1880:XXXVII. t.-cz. 36. §-a már az által is, hogy az intézkedésnek tárgyát képező esetre vonatkozólag a külön büntetések „együttes tartamát" emliti, implicite azok egységesített végrehajtását fejezi ki; tekintve, hogy az ugyanazon személy által félbeszakitatlan folytonosságában szenvedő több szabadságvesztés-büntetésnek az egységes végrehajtás szempontjából egynemű szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatása a Btk.-ek egyik sarkelvét képezi, mely semmikép sem áll az összbüntetéssel elválaszthatlan kapcsolatban; tekintve végre, hogy az átváltoztatásnál habár a félbeszakitatlan tartamú hosszabb voltánál fogva előálló sulyosbitás az 1880:XXXVII. t.-cz. 36. §-ában külön meghatározott eseten kivül figyelembe nem vehető, — mindazonáltal mindenik büntetési nemnek természete és specifikus súlyossága itt is szem előtt tartandó lévén és ehhez képest az enyhébb büntetési nemben meghatározott büntetésnek súlyosabb nemű büntetésre átváltoztatása esetében mindenkor a tartam arányos leszállítása által az igazság követelményei teljesen kielégitendők és e kiegyenlítésnél fogva az elitélt helyzetének a törvény elvével össze nem egyeztethető igazságtalan súlyosbítása feltétlenül kizárva lévén, ezek megtartása mellett sem a törvény, sem az igazság nem áll útjában, hogy az 1880: XXXVII. t.-cz. 36. íjában megjelölt esetekben a több és éppen e törvény szavai szerint együttes szabadságvesztés-büntetések ugyanazon nemű szabadságvesztés-büntetésben hajtassanak végre,