Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

nének levonhatók a többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-ában felsorolt kártérítést csökkentő összegek, köztük a társadalombiztosítási szolgáltatások. Ez a számítási mód nem felelne meg a jogpolitikai elveknek, és nem szolgálná az üzemi balesetekért való felelősségnél is elsősorban szem előtt tartandó prevenciót, amelynek jogpolitikai célja, hogy a munkáltatót az üzemi baleset és más egészségi károsodás jövőbeli megelőzésére késztesse. Mindezekre figyelemmel a jogszabály céljából az az értelmezés következik, hogy a dolgozó közreható vétkes magatartása következtében alkalmazott kármegosztás esetében a baleseti járadék összegének kiszámításánál a bármilyen címen kapott társadalombiztosítási szolgáltatást i9 a dolgozó keresetkieséséből, a baleset folytán elmaradt jövedelemből kell levonni, és a munkáltató az ezután fennmaradó kárösszegnek a kármegosztás arányában őt terhelő részét köteles a dolgozónak megtéríteni, így lesz a társadalombiztosítási szolgáltatás a jogszabály szövegének, szóhasználatának is megfelelően, „kártérítést csökkentő tényező"-vé. A többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet l/F. §-a szerint az üzemi balesetet szenvedett dolgozó teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmet is meg kell téríteni. A 2. § szerint elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképesség-csökkenése miatt elesik keresetétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el. Amennyiben a kár bekövetkezésében a dolgozó is közrehatott, elmaradt jövedelmét a munkáltató nem teljes öszszegben, hanem az Mt. 62. §-a (2) bekezdésének második mondata értelmében csak a kármegosztásnak őt terhelő arányában köteles megtéríteni. A kártérítés összegének kiszámításánál azonban „a kártérítést csökkentő tényező"-ként figyelembe kell venni — azaz le kell vonni — a többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében azt az összeget, amelyet a dolgozó a sérelmet követően megmaradt munkaereje hasznosításával megkeres — tehát a baleset utáni keresetet —, illetőleg azt az összeget, amelyet az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, kivéve a rendkívüli munkateljesítménnyel elért keresetet. A 11. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott bármelyik kártérítést csökkentő összeget csak azonos> módon — vagy a teljes kárból (a teljes elmaradt jövedelemből) vagy a kármegosztás után a munkáltató terhére fennmaradó többletkárból — lehet levonni. Márpedig a c) pont alatti, 55