Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

a károkozó a rendezvényen részt vevő, de a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személy. Lehetnek azonban olyan esetek, amikor a rendezvényre a vállalat területére bejött dolgozó úgy szenved dologi kárt, hogy a káreset valamilyen formában kapcsolódik a munkaviszonyhoz (pl. a vállalat portása a rendezvény ideje alatt a dolgozónak a szobája kulcsát kiadja, s ezután a dolgozó szobájából lopják el az ott elhelyezett kabátot, vagy ruhatár helyett a dolgozók személyi ingóságaikat a vállalat által ekkor is őrizni rendelt öltöző helyiségben helyezik el és azok onnan tűnnek el). Ilyen esetben a kár már a munkaviszony keretében keletkezett, így a munkáltató a kárért az Mt. 62. §-a és az Mt. V. 84. §-a szerint felel. Hasonlóképpen az Mt. anyagi felelősségre vonatkozó szabályai érvényesülnek a dolgozóval szemben akkor, ha a kárt a dolgozó a rendezvénnyel kapcsolatban okozta ugyan, de ott a munkáltató utasítása alapján — tehát munkaviszony keretében — tartózkodott. Ha a dolgozó a kárt nem ilyen minőségben okozta, felelőssége a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályai szerint alakul. MK 23. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) a) Állampolgári kötelezettségét teljesítő dolgozónak a munkáltató a kieseit munkaidőre átlagkeresetet akkor köteles megtéríteni, ha a dolgozó e kötelezettségének munkaidőn kívül nem tehetett eleget. b) Az átlagkereset megtérítése szempontjából kötelező orvosi vizsgálatnak azt az orvosi vizsgálatot kell tekinteni, amelyen a dolgozó egészségi állapotától függetlenül jogszabály rendelkezése alapján köteles megjelenni. a) Az Mt. V. 33. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a dolgozó munkavégzési kötelezettsége alól mentesül — többek között — akkor, ha állampolgári kötelezettségét teljesíti. Ilyen esetben a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 60. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kieső munkaidőre a dolgozónak átlagkereset jár. Természetesen, hogy ha a dolgozó állampolgári kötelezettségének a munkaidőn kívül is eleget tud tenni, átlagkereset nem illeti meg, ha az 41