Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

állampolgári kötelezettségének a munkaidő alatt tesz eleget. Társadalmilag elvárható minden dolgozótól, hogy ilyen esetben állampolgári kötelezettségének elsősorban olyan módon tegyen eleget, hogy a munkaviszonyból eredő alapvető kötelezettségét teljesítse, a munkaidő alatt dolgozzon, s állampolgári kötelezettségének pedig, ha joghátrány nem éri, munkaidőn kívül tegyen eleget. Ezért térítésre ezen a címen a dolgozó csak akkor tarthat igényt, ha más módon, mint a munkaidő terhére ezt a kötelezettségét nem teljesítheti (pl. a dolgozót munkaideje alatt meghatározott időpontra rendelik be). Ugyancsak a dolgozó munkavégzési kötelezettségéből adódik, hogy állampolgári kötelezettségeit a lehető legkevesebb munkaidőkieséssel kell megoldania. Ez azt jelenti, hogy azzal a legkésőbb induló, menetrend szerint járó közlekedési járművel kell elutaznia, amellyel a megjelölt időpontra még meg tud jelenni, és a kötelességének elvégzése után induló első menetrendszerű járművel kell visszaindulnia (pl. hatósági idézés tanúként történő kihallgatás végett). Csak ezt az időt lehet olyan munkaidőkiesésnek tekinteni, ami egyben igazolt távollétnek számít. Az ezen felüli munkaidőkiesés igazolt távollétnek nem tekinthető, s arra átlagkereset nem fizethető. b) Bizonytalanság volt észlelhető abban a kérdésben, hogy az Mt. V. 33. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében milyen orvosi vizsgálatot kell olyan kötelező orvosi vizsgálatnak tekinteni, amelyen eltöltött szükséges időtartam mentesíti a dolgozót a munkavégzési kötelezettség alól, s a megjelölt időre a munkáltató a dolgozó részére átlagkeresetet köteles fizetni. Ilyen kötelező orvosi vizsgálatnak, amelynek idejére a dolgozót átlagkereset megilleti, csak azokat az orvosi vizsgálatokat lehet tekinteni, amelyeken a dolgozó egészségi állapotától függetlenül, jogszabály rendelkezése alapján köteles résztvenni. Kötelező orvosi vizsgálatnak kell tekinteni a terhes nőnek a terhesség ideje alatt terhességi orvosi vizsgálaton való négyszeri, koraszülésnél egyszeri részvételét, ha az e vizsgálaton való megjelenésre csak a munkaidőn belül van lehetőség [17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 60. § (1) bekezdés a) pontja]. A beteg dolgozó megvizsgálásához, illetőleg rendszeres kezeléséhez szükséges vizsgálat viszont nem minősül kötelező orvosi vizsgálatnak akkor sem, ha a vizsgálat lefolytatása csak a dolgozó munkaidejének terhére oldható meg. Az e címen történt távolmaradás igazolt távollétnek 42