Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A dolgozó folyamatos munkavégzésének és egészsége megóvásának, munkakészsége megtartásának biztosítása érdekében az Mt. 38. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a dolgozó részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között egybefüggő legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani. A kollektív szerződés egyes munkakörökben ennél rövidebb, de legalább nyolc óra pihenőidőt is megállapíthat. A munkáltatónak tehát a dolgozó részére napi pihenőidő fejében legalább tizenegy, illetve a kollektív szerződésben meghatározott esetekben legalább nyolc óra egybefüggő folyamatos időtartamot kell biztosítania, s túlmunkát is csak úgy szabad elrendelnie, hogy a napi pihenőidő egybefüggően biztosítva legyen. Ha a munkáltató a napi munka befejezésétől a másnapi rendes munkakezdés időpontjáig a tizenegy, illetve nyolc óra pihenőidőt nem biztosította, másnap a dolgozó az Mt. 38. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest csak olyan időponttól kötelezhető munkára, hogy a tizenegy, illetve a nyolc órás pihenőidő számára biztosítva legyen. A dolgozónak a munkabérhez való jogát nem érinti, ha a tizenegy, illetve a nyolc órás pihenőidő biztosítása miatt a másnapi munkakezdés eltolódik. A kifejtetteket a készenlét elrendelésénél is megfelelően tekintetbe kell venni, azzal azonban, hogy a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendeletnek a 19/1976. (XII. 28.) MüM számú rendelettel megállapított 1/B. §-a szerint a lakáson töltött készenlétet követően, továbbá a készenlétnek (ügyeletnek) a miniszter által megállapított egyéb eseteiben a dolgozót pihenőidő nem illeti meg. MK 18. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A dolgozót a szabadság a másodállása és mellékfoglalkozása után is megilleti. Az Mt. 32. §-a, az Mt. V. 31. §-a értelmében a dolgozó — meghatározott feltételek fennállása mellett — második vagy további munkaviszonyt (másodállást, mellékfoglalkozást) létesíthet. Az Mt. 42. §-ának (1) bekezdése általában olyként rendelkezik, hogy a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenkét munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan pótszabadság jár. 35