Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

MK 16. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A havidíjas dolgozót más munkaköri dolgozónak több alkalommal tör­ténő helyettesítése esetén a helyettesítési díj nem illeti meg, ha az egyes, egymástól elkülönülő helyettesítésének időtartama egyfolytában harminc napon túl nem terjed. A gyakorlatban bizonytalanság volt észlelhető abban a kérdésben, hogy ha a havidíjas dolgozó más munkakörű dolgozót egymást követő több alkalommal helyettesít, a más munkakörnek megfelelő munkabérre igényt tarthat-e akkor, ha az egyes helyettesítések időtartama harminc napon túl nem terjedt, de a több alkalommal történt helyettesítések idő­tartama a harminc napot meghaladja. E vitatott kérdés helyes megoldását illetően a munkaviszonnyal ösz­szefüggő egyes kérdésekről szóló 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 51. §-ának (3) bekezdéséből kell kiindulni. E szerint a havidíjas dolgozót magasabb munkakörű dolgozó helyettesítése esetén a más munkakörnek megfelelő munkabér akkor illeti meg, ha egyfolytában harminc napon túl helyettesít. Az említett jogszabály rendelkezésére tekintettel nem lehet kétséges, hogy a havidíjas dolgozó a harmincegyedik naptól kez­dődően helyettesítési díjra jogszerűen csak akkor tarthat számot, ha az egyes helyettesítések időtartama egyfolytában harminc napon túl ter­jedt. Ebből pedig az is következik, hogy ha a helyettesítés több alkalom­mal történt ugyan, de a helyettesítés esetenként harminc napnál rövi­debb időtartamú volt, a helyettesítési díjra való jogosultság elbírálásá­nál az egyes helyettesítési idők tartamát nem lehet összeadni. MK 17. szám (Az MK 94. sz. és 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A napi pihenőidő az a folyamatos tizenegy, de a kollektív szerződés­ben meghatározott esetekben legalább nyolc órai időtartam, amelyet a munkáltató a dolgozó részére napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között pihenésre köteles biztosítani. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom