Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

arra, hogy segédmunkás munkakört lásson el. Nem várható el, hogy a művezető ugyanannál a munkáltatónál vagy akár más munkáltatónál fűtőként dolgozzon. De a technikus minden jelentősebb sérelem nélkül vállalhat szakmunkás munkát. A nyugdíjkorhatárhoz közel álló, egészségi állapot szempontjából sem kifogástalan helyzetű dolgozó nem köteles olyan munkát vállalni, amelyet csak más helységben, fáradságos utazással tudna betölteni. Viszont a jó egészségben levő, még nem idős dolgozótól, különösképpen, ha megfelelő közlekedési eszköz biztosítva van, jogosan várható, hogy más helységben is munkát vállaljon. Ha azonban a dolgozót valamely munkakör betöltésétől jogszabályi rendelkezés, illetőleg orvosi tilalom tiltja el (pl. nőt, fiatalkorút), ilyen munkakör betöltése még átmeneti időre sem várható el tőle. Nem elégséges azonban csak általánosságban vizsgálni azt, hogy az adott időben volt-e a dolgozó számára megfelelő munkahely, tisztázni kell azt is, hogy a dolgozótól elvárható volt-e és lehetséges volt-e annak elfogadása. Megtörténhet ugyanis, hogy valamely megfelelő munkahelyről a dolgozó hibáján kívül csak késve vagy egyáltalán nem szerez tudomást, vagy a munkáltató azt más, gyakorlottabb, tapasztaltabb stb. dolgozóval töltötte be. Tekintettel az e téren fennálló bizonyítási nehézségre, a dolgozó terhére a számára megfelelő munkakörben történő elhelyezkedés elmulasztását is csak akkor lehet figyelembe venni, ha kellő gondosság, utánjárás esetén a munkaerő-felvételről megfelelő időben tudomást szerezhetett volna, és neki felróható mulasztása folytán nem helyezkedett el. Pl. megfelelő időközben nem járt el a tanácsok felügyelete alatt működő munkaközvetítő irodában, illetőleg a kiközvetített munkahelyen levő munkát nem fogadta el. Ennek helyes megítélésénél azonban jelentősége lehet annak, hogy a dolgozótól egészségi állapotára, korára, anyagi körülményeire stb. tekintettel mennyiben volt elvárható a — munkahely keresés érdekében — nagyobb fáradtságot, esetleg jelentősebb anyagi kiadást stb. jelentő utazás, utánjárás. A munkaviszony jogtalan megszüntetésével kapcsolatban a dolgozót terhelő, a keresetveszteség (munkabér és egyéb járandóság) és kár elhárítására vagy csökkentésére vonatkozó kötelezettség körében figyelemmel kell lenni arra, hogy a dolgozó ennek érdekében haladéktalanul köteles az őt ért sérelem mielőbbi orvoslása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Indokolatlanul nem késlekedhet a jogorvoslati eszközök igénybevételével. Az e téren elkövetett mulasztás mindenképpen a dolgozó terhére esik. 33