Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

a) a férjétől ennek haláláig tartásdíjban részesült, vagy b) tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg, és az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tizenöt éven belül bekövetkeztek." 4. A 44. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás rendelkező részében a „67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 47. §-ának (3) bekezdése" helyébe ,,Az 1975. évi II. törvény 66. §-ának (2) bekezdése" szavak lépnek. Az indokolás első két mondata helyébe a következő szöveg lép: „Az 1975. évi II. törvény (T.) 66. §-ának (1) bekezdése szerint több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani." Az indokolás negyedik mondata helyébe a következő szöveg lép: „A T. 66. §^ának (2) bekezdése szerint az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben a bíróságtól az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti." 5. A 45. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás rendelkező részének a) és b) pontjában az ,,5/1959. (V. 8.) MüM számú rendelet 231. §-ának (3) bekezdése" szavak helyébe a „3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 190. §^ának (3) bekezdése" szavak lépnek. Az indokolás a) pontjának szövege helyébe a következő szöveg lép: „A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 241. §-,a a nyugellátás és a baleseti nyugellátás megtérítéseként átalányösszegben történő fizetési kötelezettség előírására adott felhatalmazást. E felhatalmazáson alapul a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat (Sz.) 190. §-a, amely szerint az állami költségvetési szervek, ideértve a folyószámla rendszerben gazdálkodó szerveket is, valamint az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek, továbbá az ipari szövetkezetek az 1975. évi II. törvény (T.) 108—109. §-án alapuló nyugellátási, illetőleg baleseti nyugellátási megtérítési kötelezettségüket átalányösszegben tartoznak teljesíteni. Az átalányösszegben történő fizetési kötelezettség azt jelenti, hogy az üzemi balesetért, illetőleg a dolgozónak okozott kárért felelős — az Sz. 190. §-ában megjelölt — szerv, illetőleg ipari szövetkezet az egyes nyugellátási, illetőleg baleseti nyugellátási összegeket nem a mindenkori esedékesség alkalmával köteles megtéríteni a társadalombiztosítási szervnek, hanem a megtérítési kötelezettségének egyszeri átalányösszeg fizetésével tesz eleget. Az átalányösszeg fogalmából is következően ez füg203