Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

gazdasági érdekek érvényesítése végett — a jogszabály a munkáltató mérlegelésére bízza a végleges döntést. A 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 5. §-a értelmében ha a dolgozó valamely jogosultságának megadását a munkáltató mérlegelési jogkörében döntheti el, a jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita nem indítható, kivéve, ha jogszabály megengedi. A kifejtettekből következik, hogy a más munkáltatóhoz történő áthelyezéshez való hozzájárulás a munkáltató hatáskörébe tartozó olyan kérdés, amelyben a vezető belátására van bízva a döntés. Következésképpen a dolgozó a meghozott döntés ellen — mint ahogy pl. a jutalmazás kérdésében is — a munkaügyi vitát eldöntő szervhez kérelemmel nem fordulhat. A dolgozónak megvan a lehetősége arra, hogy ha a munkáltatónál a reá vonatkozó munkafeltételek nem kielégítőek, a munkaviszonyát felmondja. Arra azonban, hogy a munkáltató más munkáltatóhoz, méghozzá a dolgozó által megjelölt munkáltatóhoz történő áthelyezéshez hozzájáruljon, munkaügyi vitát eldöntő szervnél előterjeszthető igénye nincs. Ha azonban a munkáltató a dolgozó áthelyezéséhez előzőleg hozzájárult és az erre vonatkozó megállapodás megtörtént, de utóbb a munkáltató ennek a kötelezettségének nem hajlandó eleget tenni, a dolgozó a megállapodás teljesítése érdekében munkaügyi vitát kezdeményezhet. Ilyenkor ugyanis már nem az áthelyezéshez való hozzájárulás kikényszerítéséről, hanem a munkaszerződés-módosításban foglalt áthelyezésre vonatkozó megállapodás érvényesítéséről és az ennek megfelelő munkakönyvi bejegyzés teljesítéséről van szó. Az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 38/1973. (XII. 27.) MT számú rendelet (a továbbiakban: Mt. VÁ.) 1. §-a értelmében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtásaként kiadott rendeletet (Mt. V.) az államigazgatási és az igazságszolgáltatási szervekre, valamint ezek dolgozóira vonatkozóan az ebben a rendeletben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni. Az általános szabálytól eltérő, fentebb kifejtett, egyik ilyen rendelkezése az Mt. VÁ. 10. §^a (1) bekezdésének az, hogy a nem államigazgatási és igazságszolgáltatási szervtől ilyen szervhez történő alkalmazása esetén a dolgozót — kérésére — át kell helyezni. 1974. július 1-től (Mt. VÁ. 26. §) tehát olyan esetben, amikor a dolgozó nem államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervvel áll munkaviszonyban, s államigazgatási vagy igazságszolgáltatási szervvel létesít munkaviszonyt, a jogszabály 18