Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

álló igénynek kell tekinteni a járadék összegének meghatározása szempontjából irányadó átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset ési a baleset folytán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti folyamatosan fennálló igényt. Az említett önállósult igények közül az átlagkereset és a baleset folytán csökkent kereset különbözetének megtérítése iránti igény elévülése akkor veszi kezdetét, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben okozott keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) mutatkozó károsodást. Az utóbb említett igény keletkezésére rendszerint az szolgál ténybeli alapul, hogy az üzemi balesetet szenvedett (foglalkozási betegségben megbetegedett) dolgozó a sérelemből származó munkaképesség-csökkenése következtében a korábbi munkakörét a továbbiakban már nem tudja betöliteni és ezért áthelyezik olyan munkakörbe, amelyet a megmaradt munkaképességével egészségének veszélyeztetése nélkül el tud látni. Ennek rendszerinti, de nem feltétlenül vele együtt járó következménye, hogy az új munkakörében kevesebb a keresete a korábbi munkakörében elért kereseténél, illetőleg — más- esetben — annál a keresetnél, amelyet a korábbi munkakörében elérhetne, ha nem érte volna őt sérelem. A gyakorlatban vitássá vált, hogy a sérelemből származó munkaképesség-csökkenésére tekintettel áthelyezett dolgozó járadékigényének elévülése mikor veszi kezdetét: attól az időponttól kezdve, amikor a jövedelme (keresete) nem éri el a sérelem előtti keresetét, vagy pedig az elévülés kezdő időpontjának meghatározása szempontjából jelentősége lehet-e annak az időpontnak isi, amelytől számítva a dolgozó jövedelme (keresete) nem kevesebb ugyan a sérelem előttinél, azt az összeget azonban nern éri el, amelyet — az időközben történt béremelkedésekre tekintettel — a korábbi munkakörében megkereshetne, ha nem érte volna őt sérelem. A kérdés megoldásánál abból kell kiindulná, hogy a dolgozó egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről rendelkező, többször módosított és kiegészített 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet (R.) l/F. §-a szerint a vállalat a dolgozó teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmét köteles megtéríteni. A R. 2. §-ónak (1) bekezdése szerint elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelemből származó munkaképesség-csökkenése miatt a sérelem előtti keresetét nem éri el. 147