Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A jogalkotó tehát a baleseti járadék iránti igény jogalapjának meg­határozásánál azt az esetet tartotta szem előtt, amikor a károsult jöve­delme a baleset következményeként nem éri el a baleset előtti keresetét és ezt tekintette olyaninak, amely a károsult járadékigényét megalapozza. Ennek pedig szükségszerű következménye, hogy az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenésre te­kintettel az egészségi állapotának megfelelő munkakörbe áthelyezett dol­gozó járadékigényének elévülése akkor kezdődik, amikor első ízben volt a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség­csökkenése következtében keresetvesztesége. A keresetveszteség meg­határozása tekintetében pedig — az elévülés szempontjából — viszonyí­tási alapul a baleset előtti átlagkereset szolgál: azt kell tehát vizsgálni, hogy az áthelyezett dolgozónak a baleset előtt elért keresetéhez képest van-e keresetvesztesége és figyelembe kell venni a társadalombiztosítás keretében kapott baleseti ellátás összegét is. Mindez természetesen nem jelenti a kár fogalmának arra való leszű­kítését, hogy a dolgozónak az áthelyezés előtti keresetéhez viszonyítva van-e keresetvesztesége. A dolgozónak keresetvesztesége jelentkezhet olyan módon is, hogy a jövedelme — bár nem kevesebb a sérelem előt­tinél — nem éri el azt az összeget, amelyet megkereshetne, ha változat­lanul tovább dolgozna a sérelem bekövetkezése előtt betöltött munka­körében, mivel az itt dolgozók keresete az időközben történt bérfejlesz­tések vagy egyéb okok következtében már több annál, mint amennyi a sérelem bekövetkezésének időpontjában volt. Az ily módon keletkezett kárának megtérítése iránti igényét a dol­gozó a R. 9. §-ának (1) bekezdése alapján úgy érvényesítheti, hogy kéri a már megállapított járadékának felemelését olyan arányban, mint ami­lyen arányban az általa betöltött vagy — ilyennek hiányában — a ha­sonló munkakörben dolgozók keresete bérfejlesztés vagy egyéb okok folytán emelkedett. Sajátosan jelentkezik ez az igény abban az esetben, ha a dolgozónak a korábbi, az áthelyezése előtti munkakörében elért keresetéhez viszo­nyítva nincs és nem is volt jövedelemvesztesége, következésképpen jára­dék megállapítására üyen jogcímen nem is kerülhetett sor. Valójában azonban van keresetvesztesége annak folytán, hogy jövedelme maga­sabb lenne, ha továbbra is az áthelyezése előtti munkakörben dolgozna, mert az e munkakörben dolgozók keresete időközben nagyobb mérték­ben emelkedett. Az kétségtelen, hogy a dolgozó az ilyen módon kelet­148

Next

/
Oldalképek
Tartalom