Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

II. Ha jogszabály rendelkezése értelmében a felmondás indokolása mellőzhető és a munkáltató ezzel a jogával élve nem indokolta meg a jelmondást, a dolgozónak a jelmondás hatálytalanítása iránt azon az alapon előterjesztett kérelmét, hogy a jelmondást méltánytalannak tartja, egyben a jelmondás indokainak közlése iránti kérelemnek kell tekinteni. III. A munkáltató a jelmondás indokait írásban köteles a dolgozóval közölni. A jelmondás indokolásának közlése akkor hatályos, ha a dolgozó az indokolást tartalmazó írásbeli nyilatkozatot átvette, vagy az hozzá megérkezett. Az írásbeliséget előíró szabályok megsértésével közölt jelmondás érvénytelen. Az Mt. 26. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint a vállalatnak a felmondást írásban kell közölnie s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Mellőzhető az indokolás, ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideje van a vállalatnál, kivéve, ha ez az első munkaviszonya vagy a dolgozó az indokolást kéri. A gyakorlatban vitássá vált, hogy abban az esetben, ha az indokolás mellőzésének feltételei fennállanak, a dolgozó milyen határidőn belül kérheti a felmondás indokainak közlését, és milyen határidőn belül köteles a munkáltató a közlési kötelezettségének eleget tenni. Vita merült fel azzal kapcsolatban is, hogy ha ilyen esetben a dolgozó nem valamely reá vonatkozó felmondási tilalom, korlátozás vagy a felmondás feltételhez kötöttsége miatt, hanem azért élt kérelemmel a felmondás ellen, mert azt méltánytalannak tartja, a munkaügyi vitát eldöntő szervnek mire kell tekintettel lennie a kérelem elbírálásánál. Vitás volt a gyakorlatban az is, hogy a munkáltató milyen módon tehet eleget a felmondás indokainak közlése iránti kötelezettségének, elegendő-e például az> ha a munkaügyi döntőbizottság előtti tárgyaláson szóban tett erre vonatkozó nyilatkozatát a döntőbizottság jegyzőkönyvbe foglalja. I. Az első kérdés eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy a 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 9. §-ának b) pontja szerint a kézbesítést követő tizenöt napon belül kell előterjeszteni a kérelmet a munkaviszony megszüntetése tárgyában tett intézkedés ellen. E rendelkezésekből következik, hogy a dolgozónak a felmondás indokainak közlése iránti kérelmét a kérelem benyújtására nyitva álló határidőn belül kell előterjesztenie, mert ha a felmondás e határidő eltelte következtében hatályossá vált, az indokok közlése iránt utóbb előterjesztett kérelme és a munkáltató arra adott válasza a felmondás érvényességét már nem érinti. 109