Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

osztást „lehetőleg három nappal előbb közölni kell", nem mentesíti a munkáltatót a munkaidő-beosztás közlésének kötelezettsége alól, csak a határidőt rövidíti meg. A szabály helyes értelme az, hogy az ily módon foglalkoztatott dolgozó esetében legkésőbb az adott munkaidőszakot megelőző utolsó munkanapon kell a munkaidő-beosztást meghatározni és a munkáltatónál szokásos módon közölni. A munkáltató e kötelezettsége akkor is fennáll, ha a dolgozó ezen az utolsó munkanapon nem végez munkát, nem tartózkodik az üzemben. ÍJ. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztású havidíjas dolgozónak a munkáltató által nem fizetett távolléte (fizetés nélküli szabadság, betegség, igazolatlan mulasztás stb.) esetén a munkaidő-beosztás szerint mulasztott munkaidővel arányos bért kell a havi munkabéréből levonni. Ha a munkáltató az előre látható hosszabb távollét miatt vagy pedig a jogszabály ellenére nem határozta meg és nem közölte a munkaidőbeosztást, ilyen esetben a távollevő dolgozó munkaidejét a részleg többi, hasonló munkát végző dolgozója munkaidejével számolják el. Ha hasonló munkát végző dolgozó nincs (pl. a dolgozó mint karbantartó lakatos egyedül végez ilyen jellegű munkát), akkor a korábbi időszakra vonatkozó munkaidő-beosztását kell alapul venni. Más a helyzet azoknál a dolgozóknál, akik munkaidejének felhasználását a feladatok szabják meg (pl. újságíró, üzletszerző, gépkocsivezető, házfelügyelő). Ilyen munkakörben munkaidő-beosztás nincs, tehát eleve kizárt annak meghatározása és közlése. E dolgozók esetében tehát a kiesett munkaidőt a rájuk vonatkozó átlagos napi munkaidő alapján kell meghatározni. MK 81. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) í. A túlórapótlék számítása szempontjából a dolgozó rendes napi munkaideje előtt és után végzett túlmunkák egyfolytában végzett túlmunkának számítanak. II. Nem jár túlórapótlék a munkaközi szünet idejére. I. A 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 29. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a dolgozót az ugyanazon a napon teljesített túlmunka első két órájára huszonöt százalékos, a további két órá103