Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

így például elegendő az ilyen meghatározás: „Eladom a pécsi házamat", feltéve, ha az eladónak Pécsett csak egy házingatlana van. A felek magatartásából pedig a vétel tárgyára kétségtelenül következtetni lehet például akkor, ha az adásvétel az ingatlan közös megtekintésével történt, továbbá, ha az ingatlannak a vevő birtokába adása közös akarattal megtörtént, vagy ha a vevő önkéntes birtokba helyezése ellen az eladó nem emel kifogást stb. c) Gyakran megtörténik, hogy az ingatlan adásvételére vonatkozó szerződésben a felek a közöttük létrejött megállapodás valódi tartalmától eltérően tüntetik fel az eladott ingatlan vételárát. A valóságos vételártól eltérés — a vagyonátruházási illeték csökkentése céljából — rendszerint úgy jelentkezik, hogy a felek alacsonyabb vételárat tüntetnek fel. Előfordul azonban a valóságosnál nagyobb vételár feltüntetése is, különösen akkor, ha a felek az adásvételi szerződéssel a részbeni ajándékozást kívánják leplezni. Az ilyen színlelt szerződés — figyelemmel a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdésére — érvényes ugyan, természetes azonban, hogy az érvényességtől függetlenül illetékjogi és büntetőjogi következményekkel járhat. Éppen ezért, ha illetékrövidítési célzattal a vételárnak eléggé el nem ítélhető színlegessége megállapítást nyer, a bíróság feladata, hogy — szükség esetén haladéktalanul, de a per befejezése után feltétlenül — az illetékügyi hatóságot minden esetben, ha pedig bűncselekmény is fennforog — a Be. 122. §-ának (2) bekezdése értelmében — az ügyészt is értesítse. A szerződés érvényességéből folyik, hogy a szerződés teljesítése során a vevő a teljes vételárért tartozik helytállni, azaz az eltitkolt vételárrészért is. Ugyancsak az érvényesség következménye az is, hogy az eltitkolt vételárrész tekintetében az állam javára való marasztalásra az eltitkolás okából nem kerülhet sor. Ennek ugyanis a Ptk. 237. §-a szerint előfeltétele lenne a szerződés érvénytelensége. De nincs helye ilyen esetben az állam javára marasztalásnak a Ptk. 361. §-a alapján sem, mert az egyrészről éppen az eladót érintené, akinek részéről nincs jogalap nélküli gazdagodás, másrészről a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékaránytalanságra vezethetne, — végül azért sem, mert a felek közötti szerződéses jogviszony önmagában kizárja a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását. d) A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, a Ptk. 216. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint pedig a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. Ez utóbbi rendelkezés azoknál a szerződéseknél, amelyeknek írásba foglalása kötelező, úgy hatályosul, hogy az érvényességhez nem szükséges a szerződésnek nevesített módon történő megjelölése; elegendő, ha a szerződés tartalma utal arra, hogy a felek között milyen szerződés jött létre. Ez az adásvételi szerződésre vonatkoztatva annyit jelent, hogy annak nem érvényességi feltétele a jogügyletnek „adásvételi szerződés"-ként való megjelölése, sem a szövegben az „eladom-megveszem" vagy hasonló kifejezések használata. Elegendő, ha az okirat egész tartalmában felismerhető, hogy a felek szerződési akarata ingatlan tulajdonjogának vételár ellenében történő átruházására irányult. Érvényesek tehát ebből a szempontból azok 64