Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

6. A 4. és 5. pontban foglalt elvek megfelelően irányadók a beruházási, fenntartási, kezelési és háztartási költekezések körében keletkezett adósság rendezésére felhasznált különvagyon megtérítésénél, úgyszintén a különadósság rendezésére a közös vagyonból felhasznált összeg megtérítése tekintetében is. A házassági életközösség fennállása alatt jelentősebb kiadások merülhetnek fel, amelyek esetleg adósság keletkezésével járnak. így például családiház építése, társasházbeli lakás vagy szövetkezeti lakás vásárlása, gépkocsi, hűtőszekrény és más tartós fogyasztási cikkek vétele során a házastársak hitelt vehetnek igénybe. Az így keletkezett adósságok rendezésére az egyik vagy másik fél különvagyonát is felhasználhatják. Ez lényegében ugyanolyan helyzetet eredményez, mintha a házastársak adósság keletkezése nélkül használnák fel különvagyonukat a család közös szükségleteinek kielégítésére. Ebből következik, hogy azonos elbírálás alá kerül mindkét esetben a ráfordítás, akár hitel igénybevételével, akár anélkül történt. A különvagyon megtérítésére irányuló igény elbírálásánál tehát ilyenkor is vizsgálni kell a feleknek a különvagyon felhasználásakor tett nyilatkozatát, illetőleg szándékát. Ha a felek nyilatkozata vagy a körülmények alapján arra lehet alaposan következtetni, hogy a különvagyont a megtérítési igényről való lemondás szándékával használták fel a beruházási, fenntartási, kezelési költekezés körében keletkezett adósság törlesztésére, megtérítésnek nincs helye. A közös életvitel során keletkezett adósság rendezésére felhasznált különvagyon tekintetében pedig megtérítésnek csak különösen indokolt esetben van helye. Ha a felek valamelyik házastársnak a különadósságát a közös vagyonból fizették, az erre fordított összeget a vagyoni igények rendezése során a közös vagyon javára kell elszámolni. Ennélfogva akinek a különadósságát a közös vagyonból fizették ki, annak a közös vagyoni illetősége a különadósságra fordított összeggel csökken. Nincs helye elszámolásnak akkor, ha a körülményekből alaposan következtethető, hogy a felek nem kívánták a közös vagyon javára történő megtérítést. 7. Annak érdekében, hogy a házassági vagyonjogi igények elbírálásánál egyik fél se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz, kivételes esetben a házassági vagyonjogi igények rendezése az előző pontokban foglalt elvektől eltérően is történhet. A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése szerint a vagyonközösségi igények rendezésénél arra kell törekedni, hogy egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyökhöz. Előfordulhatnak olyan tényállások, amelyekre az előző pontokban foglalt elvek merev alkalmazása — a házassági, családjogi viszonyok sajátos természetére is figyelemmel — méltánytalan eredményre vezetne. Ezért alapvető szempont, hogy a házassági vagyonjogi igények rendezésénél egyik házastárs sem juthat a másik terhére olyan vagyoni előnyhöz, amely a méltányossággal nem fér össze. Adott esetben tehát az ilyen igények rendezése eltérhet az általános elvektől. 8. A megtérítést igénylő házastársat terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy hiányzó különvagyonát megtérítésre alapot adó módon és célra használták fel. 43