Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A Pp. 164. §-ában foglalt bizonyítási szabály a házassági vagyonjogi perekben is irányadó. Eszerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ebből következően a megtérítést igénylő házastársat terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy különvagyonát oly módon és olyan célra használták fel, amelynek alapján megtérítési igénye támadt. Minthogy azonban a családon belüli gazdálkodásra általában a kölcsönös bizalom a jellemző, a bizonyítékok gyűjtögetése a bizalommal szemben hatna és ezért el sem várható. A bíróságnak ennélfogva a perben felmerült bizonyítékokat a házastársi és családi viszonyok sajátos jellegének figyelembevételével kell értékelnie. Abból kell kiindulni, hogy a házastársak a család boldogulására törekszenek, s ennek érdekében vagyoni vonatkozásban is teljes közösség alakul ki közöttük, különvagyonuk rendszerint összevegyül. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy különvagyonával mindegyik házastárs szabadon rendelkezik. A házassági vagyonjogi perben tehát elsősorban annak a házastársnak kell bizonyítania, hogy mi történt a hiányzó különvagyonnal, aki azzal rendelkezett és aki annak megtérítését követeli. ' A Pp. 164. §-ával nem állna összhangban, ha a hiányzó különvagyonának megtérítését követelő házastárssal szemben a másik házastárs volna köteles a megtérítési kötelezettség alól mentesítő okokat bizonyítani, holott a hiányzó különvagyonnal nem rendelkezett s annak sorsától esetleg nem is tudhatott. A hiányzó különvagyonnak a közös vagyonból vagy a másik fél különvagyonából való megtérítése tehát — az egyéb feltételek fennállása esetén is — csak akkor foghat helyt, ha bizonyítják, hogy a hiányzó különvagyon felhasználása oly módon és olyan célra történt, amely alapot ad a megtérítésre. 9. A házassági vagyonjogi perben valamennyi igény együttes és végleges rendezésére kell törekedni. A házassági vagyonjogi viszonyok rendezése rendszerint valamennyi igény együttes és végleges elbírálását jelenti. Ezért a házassági vagyonjogi igényeket általában nem lehet csupán egyes vagyontárgyakra kiszakítottan érvényesíteni, — hanem szükség esetén hivatalból is — fel kell deríteni a házastársak egész vagyoni helyzetét, tekintetbe véve minden olyan körülményt, amely a vagyoni rendezést befolyásolhatja. Ha a kereset csupán természetben meglevő vagyontárgy kiadására irányul, ez az igény attól függetlenül elbírálható, hogy a házasfelek valamelyike követeli-e a közös vagyon megosztását vagy sem. Ha azonban e különvagyonra a közös vagyonból vagy a másik fél különvagyonából való költekezésre történik hivatkozás, a vagyonközösség teljes felszámolása már nem mellőzhető. A házassági vagyonjogi igények teljes és végleges rendezéséhez vagyonmérleg felállítására van szükség. A vagyonmérlegben pontosan meg kell állapítani a megosztásra kerülő közös vagyon állagát és értékét, továbbá a házasfelek különvagyonának állagát és értékét, ezen belül a megtérítendő különvagyont. Tisztázni kell, hogy a megosztás időpontjában milyen vagyontárgyak 44