Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

okát nem kell feltétlenül vizsgálni, de azt igen, hogy a felek ez idő alatt milyen magatartást tanúsítottak, egyik vagy másik fél megkísérelte-e az együttélés helyreállítását, volt-e közöttük a különélés alatt családi életre utaló kapcsolat. Ha a felek egyező akaratnyilvánítással kérik a házasság felbontását, akkor az igazolt tartós különélésből az akaratnyilvánítás véglegességére lehet következtetni. A különélés körülményeit fokozott gondossággal kell vizsgálni, ha a felek még közös lakásban laknak ugyan, de állításuk szerint már hoszszabb idő óta megszakadt közöttük a családi kapcsolat. A különélés tartósságának meghatározásánál mindenekelőtt a különélés időtartamát kell figyelembe venni. A néhány hónapi különélést nem lehet tartósnak tekinteni. De a különélés időtartama mellett számításba kell venni a korábbi együttélés időtartamát és a különélés alatti magatartást is. A hosszabb idő sem jelent feltétlenül „tartós különélést", így különösen akkor, ha a házastársak több éven át zavartalanul együtt éltek, a házasságukból gyermek származott, vagy ha a különélés az egyik félnek — a körülményekből következtethetően — nem végleges jellegű érzelemváltozásából ered. Az időtartam mellett tehát a házastársak közötti viszony minden jelentős mozzanatát vizsgálni kell. 6. A családjogi perekben a pervezetésnek és az egész tárgyalás légkörének szolgálnia kell a felek nevelését, a szocialista erkölcsi, társadalmi együttélési szabályok megtartását s a társadalommal és a család intézményével szembeni felelősségtudat fokozását. Ennek érdekében a felek kibékülését a jogi eszközök körültekintő alkalmazásával is elő kell segíteni. A házassággal összefüggő összes vitás kérdés egy per keretében történő eldöntésére kell törekedni. A családjogi pereket tárgyaló bíróságoknak az eljárás hatékonyságára, a tárgyalásvezetés megfelelő módszereire fokozott gondot kell fordítaniuk. A család intézményének védelme érdekében — a törvény által rájuk ruházott család- és gyermekvédelmi funkciójuknak megfelelően — kellőképpen ki kell használniuk az anyagi jogi eszközök mellett az eljárásjogi eszközöket is. A Pp. 285. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében házassági perben a bíróság — az (5) bekezdésben meghatározott kivételes esetektől eltekintve — köteles a házastársakat személyesen meghallgatni és a békülést megkísérelni. A személyes meghallgatás a békítés és az érdemi döntés szempontjából jelentős körülmények tisztázása érdekében akkor is szükséges, ha a kereset, illetőleg a perbeli beadványok részletes tényállást tartalmaznak. Szükség esetén — a békítés eredményessége és a való tényállás felderítése érdekében — a házastársakat egymás távollétében is meg lehet hallgatni [Pp. 285. § (1) bek.]. A felek meghallgatása és a békítés megkísérlése nem lehet formális. Helyes pervezetéssel arra kell törekedni, hogy a bíróság a felekben felkeltse az egymás és a közös gyermek iránti felelősségérzetet, és ha az érzelmi eltávolodás, a házasság megromlása még nem végleges, a bíróság békítő tevékenysége a feleket megfontolásra, a házassági életközösség helyreállítására késztesse. 34