Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

feltétele az, hogy a tanú a végrendelkezőt előzőleg személyesen ismerje, hanem elegendő, ha az azonosságot más alapon — pl. személyi igazolvány alapján — egyidejűleg vagy akár utóbb kétségtelen bizonyossággal megállapíthatta, és meg is állapította. Ez annál is inkább így van, mert a jogszabály — szövegének világos értelme szerint — elsődlegesen nem a végrendelkező és a tanú korábbi ismeretségi vagy egyéb viszonyát tartja követelményként szem előtt, hanem a tanúnak a személyében rejlő azt az adottságot, képességet, hogy a végrendelkező személyazonosságát hitelt érdemlően meg tudja állapítani. PK 106. szám Ha a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisült vagy egyébként nem található meg, de a hagyatéki eljárás során valamennyi érdekelt elfogadta a végrendelet létét, tartalmát, valamint azt, hogy a végrendelet a törvényben meghatározott alakszerűségek megtartásával jött létre: a közjegyző az egybehangzó nyilatkozatok alapján teljes hatállyal adhatja át a hagyatékot a végrendeleti örökösöknek. A Ptk. 633. §-ának első fordulata értelmében a végrendelkezést tartalmazó okirat hatályát nem szünteti meg az, hogy az okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisült vagy egyébként nem található meg. Ez csak azt vonja maga után, hogy a végrendeleti akaratnyilvánítást, annak tartalmát és a törvényben meghatározott alakszerűségek megtartását bizonyítani kell. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 55. §-a értelmében a hagyatéki eljárásban bizonyításfelvételnek csak a jogszabályban kifejezetten megjelölt esetekben van helye. A végrendelet létével és tartalmával kapcsolatos vita nem tartozik a kivételek közé. Ha tehát a végrendelet létével, majd későbbi megsemmisülésével vagy egyébként a fel nem találásával kapcsolatban bizonyítási eljárás lefolytatására van szükség, a közjegyző nem adhatja át a hagyatékot teljes hatálylyal, hanem csak a hagyaték ideiglenes hatályú átadása felől határozhat. Más a helyzet akkor, amikor a hagyatéki eljárás során valamennyi érdekelt, tehát mind a törvényes, mind a végrendeleti örökösök, egyezően adják elő a végrendelkezést tartalmazó okirat létrejöttét, tartalmát és alakszerűségeinek megtartását, valamint az örökhagyó akaratán kívül álló okból bekövetkezett későbbi megsemmisülését, illetőleg elvesztését és egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy a végrendeletet hatályosnak tekintik, elfogadják. Ilyenkor nincs vita a felek között, és nincs olyan vitás tény sem, amit bizonyítani kellene. A 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. A közjegyző a tényállás megállapítása végett a feleket nyilatkozattételre, az okiratok bemutatására, az értékelésre vonatkozó és egyéb adatok szolgáltatására hívhatja fel, a bíróságoktól, más hatóságoktól okiratokat, iratokat szerezhet be. 189