Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

sége annak, hogy ingatlanvásárlás esetén a felmenő a szerződésben sem vevőként, sem ajándékozóként nem szerepel, és az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) vevő félként a lemenőt jegyzik be. b) Ági földön levő ági jellegű épület lebontásából származó anyag megtartja ági jellegét akkor, ha a bontási anyagot ugyanabba az ingatlanba vagy ugyanarról a felmenőről hárult másik ingatlanba építik be, vagy mint ingóság még felhasználatlanul megvan. c) Kisajátítási kártalanítás, földrendezés vagy áttelepítés során csere címén juttatott ingatlan akkor sem ági jellegű, ha az eredeti ingatlan az volt. a) A Ptk. 579. §-a szerint ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Gyakran előfordul, hogy a felmenő a lemenőjét a saját vagyona rovására úgy akarja ingyenes vagyoni előnyhöz juttatni, hogy az olyan meghatározott vagyontárgyat (ingót vagy ingatlant) kapjon, amely még az ő tulajdonában sincs, hanem harmadik személytől kell megvásárolni. Ebben a felmenő és a lemenő teljesen egyetértenek, s a lemenőt a kérdéses vagyontárggyal tekintik megajándékozottnak, de az általános életfelfogás is az, hogy a felmenő és a lemenő a meghatározott vagyontárgyra irányuló ajándékozási szerződés lebonyolításának a módját egyszerűsítette le. Történhet ez a lebonyolítás úgy, hogy a felmenő jár el az alkudozásnál, és ő fizeti ki az eladónak a vételárat, de a szerződésbe vagy a számlába a lemenőt Íratják be vevő félként. De történhet úgy is, hogy a felmenő a határozottan megjelölt ingó vagy ingatlan vagyontárgy vételéhez szükséges pénzösszeget a lemenő rendelkezésére bocsátja azzal a meghagyással, hogy ez mint vevő kösse meg a szerződést. A lényeg mindkét esetben ugyanaz, a felmenő és a lemenő akarata teljesen egyezik, és a köztük létrejött ajándékozási szerződés így megy foganatba. Az említett ajándékozási szerződések egyes mozzanatai tehát mind gazdaságilag, mind jogilag teljes egységben vannak, az ajándék tárgya maga a vagyontárgy, amelyhez a felmenő vagyonának a rovására a lemenő ingyenesen hozzájutott. Ehhez képest olyankor, amikor a lemenő később meghal, és az ági öröklés egyéb feltételei fennállanak, az ilyen vagyontárgyat ági jellegűnek kell tekinteni. A Ptk. 613. §-a az örökhagyó halálakor meg nem levő (átruházott, veszendőbe ment, felhasznált stb.) vagyontárgyakat vonja ki az ági öröklés köréből. Az állásfoglalás a) pontja azonban nem ilyen esetet érint, mert nem az ingyenesen juttatott vagyontárgy felhasználásáról, hanem arról van szó, hogy a felmenő a juttatás egyszerűbb jogtechnikai lebonyolítása érdekében a mástól megvett dolog vételárát bocsátotta a megajándékozott lemenő rendelkezésére, illetőleg ő fizette azt ki a megajándékozott lemenő helyett. Az ajándék tárgya tehát maga a dolog, s az eredeti állapotában meg is van, ági jellege ezért változatlanul fennáll. Az, hogy a Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásbafoglalását írja elő, a fenti állásfoglalás helyességét nem érinti, mert az írásbeliség a közvetlenül átruházó és szerző fél között ebben az esetben is fennáll, a tulaj donátruházás tehát írásbeli szerződésen alapul, az ingatlan azonban a felmenőtől származó ajándék címén kerül a lemenő tulajdonába. 182