Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdésében és a XXV. számú Polgári Elvi Döntésben foglalt alaki követelmények tehát megvalósultak akkor, ha az eladó és a megajándékozott között létrejött szerződés ezeknek megfelel. Az ajándékozó felmenő és a megajándékozott lemenő közti vonatkozásban pedig ilyenkor is vitathatatlanul fennáll a Ptk. 611. §-ának (1) bekezdésében az ági jelleg ismérveként megjelölt „ingyenes juttatás" esete. A kifejtettek természetesen a Ptk. 611. §-ának (2) bekezdése szerint a testvértől vagy a testvér leszármazó]ától eredő ingyenes juttatás esetére is vonatkoznak. b) A Ptk. 97. §-a szerint az épület tulajdonjoga — a megjelölt kivételektől eltekintve — a földtulajdonost illeti. A Ptk. 95. §-ából következően az épületbe beépített anyag az épület alkotórésze, s így a tulajdonjog a beépített anyagra is kiterjed. Ha tehát a föld mint hagyaték a Ptk. szabályai szerint ági öröklés alá esik, akkor ugyanezt a sorsot osztja a rajta levő és a földtulajdonost illető épület is a beépített anyaggal együtt. Ha az ilyen épületet vagy annak egy részét lebontják, a bontásból kikerült anyag elveszti alkotórészi kapcsolatát és ingóvá válik. További sorsa többféle lehet (elidegeníthetik, más építkezésnél vagy javításnál használhatják fel, a faanyagot eltüzelhetik stb.). Ha elidegenítik vagy más — nem ági jellegű — ingatlanba építik be, a bontási anyag elvesztette ági jellegét, éspedig az előbbi esetben azért, mert az örökhagyó halálakor már nincs meg, az utóbbi esetben pedig azért, mert nem ági jellegű ingatlannal került alkotórészi kapcsolatba. Ilyenkor tehát a Ptk. 613. §-a értelmében ági öröklésről nem lehet szó. Ugyanez a helyzet eltüzelés, megsemmisítés esetén is. Megtörténhet azonban az is, hogy a tulajdonos a bontási anyagot ugyanannál az épületnél vagy ugyanannak az ingatlannak más részén történt építkezésnél használja fel, építi be. Az is megtörténhet, hogy a tulajdonos a bontási anyagot ugyanarról a felmenőről reá szállott másik ági jellegű ingatlannál használja fel építésre, javításra. Az is előfordul, hogy a bontási anyagot — pl. téglát, cserepet, gerendát — holtáig sem használja fel, hanem ingóságként tárolja. Ezekben az utóbbi esetekben a bontási anyag nem veszti el ági jellegét. Az ilyen anyag nem semmisült meg, hanem az alkotórészi kapcsolatból való kikerülése után is vagyoni értéket képvisel. Ez az érték is a felmenőről hárult a lemenőre. Meg is van, csupán a beépítés módja s esetleg értéke változott, vagy ingatlanból ingóvá vált. Nincs alapja olyan értelmezésnek, hogy az ági ingatlanban levő építési anyag csak beépítve tartozhat ági vagyon körébe. Amint az ági eredetű épület összeomlása esetén annak alkotórészei ági jellegűek maradnak, vagy ági öröklés tárgya lehet olyan építési anyag, amely mint ingóság a felmenőről a lemenőre, a Ptk. 611. §-ában megjelölt módon hárult, ugyanúgy az ági öröklés körében marad az a bontási anyag is, amelyet a tulajdonos az ugyanarról a felmenőről hárult ági eredetű épületbe épített be, vagy ingóságként tárolt. Ezekre nézve tehát a Ptk. 613. §-a (1) bekezdése a) és b) pontjaiban foglalt rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. c) a Ptk 613. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjai szerint az*ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg, valamint az ági vagyontárgy helyébe I 183