Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

Abban a kérdésben, hogy az ági jellegű házhely megtartja-e ági jellegét, ha arra szerzeményi jellegű házat építenek, a Ptk. 613—614. §-ainak a rendelkezései irányadók. A Ptk. 137. és 138. §-ában foglalt szabályozás ebben a vonatkozásban nem jöhet szóba, mert ez idegen telekre történő ráépítést tételez fel, márpedig a kérdéses esetben az örökhagyó a saját földjére épített. A Ptk. 613. §-a az ági öröklés szabályai alól azt az ági vagyontárgyat vonja ki, amely az örökhagyó halálakor nincs meg, vagy az ági vagyontárgy helyébe lépett [Ptk. 613. § (1) bek. a) és b) pontjai]. Ugyanakkor kimondja, hogy az örökhagyó halálakor meg nem levő (átruházott, veszendőbe ment, felélt stb.) ági vagyontárgy pótlásának nincs helye. A szóban levő esetben azonban az ági eredetű föld megvan, átruházásra nem került, veszendőbe nem ment, helyébe más vagyontárgy nem lépett, így pedig nem következett be olyan helyzet, amely az ági öröklés szabályainak érvényesülését kizárja. Ennélfogva a földre ági öröklésnek van helye, míg a szerzeményi épületre az öröklés általános szabályai az irányadók. Minthogy azonban jogszabályaink szerint az épület és a föld jogi szétválasztására ilyen esetben nincs lehetőség, előtérbe lép a Ptk. 614. §-ának alkalmazása. Eszerint ha az ági vagyontárgy természetbeni kiadása célszerűtlennek mutatkozik, a bíróság az ági vagyontárgy értékének pénzbeli kiegyenlítését rendelheti el. Minthogy az épület értéke a föld értékét általában meghaladja, a célszerű rendelkezésnek rendszerint az felel meg, ha az ági örökös a föld pénzbeli egyenértékét kapja meg, az épülettel bővült egységes ingatlan pedig az általános örökös tulajdonába kerül. Ha viszont a föld értéke haladja meg az épület értékét, az egységes ingatlan kerülhet az ági örökös tulajdonába, és az általános örökös az épület értékének megtérítését igényelheti. Amikor a föld beépített és be nem épített része az ésszerűségnek és a gazdasági célszerűségnek megfelelően külön-külön önálló ingatlanként kialakítható, akkor a természetbeni kiadásnak legalábbis a részbeni lehetősége megvan. Ez esetben a föld részleges természetbeni kiadásának lehet helye. Minden esetben azonban a túlélő házastárs haszonélvezeti joga — özvegyi jogának fennállásáig — kiterjed az ági vagyontárgyra, illetőleg annak pénzbeli egyenértékére (Ptk. 615. §). PK 101. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) a) Ági jellegű az az ingó vagy ingatlan vagyontárgy, amelynek a vásárlásához a lemenőnek — a későbbi örökhagyónak — valamelyik felmenője adta a vételárat, mégpedig akkor is, ha a vételárat ténylegesen a felmenő fizette ki az eladónak, és akkor is, ha a felmenő a lemenőnek azzal a meghagyással adta át a vételhez szükséges pénzt, hogy ez meghatározott vagyontárgyat vásároljon. Ebből a szempontból nincs jelentőiül