Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

hivatali idejének a letelte miatt már nem tart szolgálatot abban az időben, amikor a feladott távirat oda egyébként megérkezhetne, s ezért a táviratnak az átvevő részére való kézbesítése kellő időben nem történhet meg, az ezzel összefüggésben levő kirakási késedelem nem esik az átvevő terhére, tehát ezen a címen a vasút kocsiálláspénz fizetésére nem tarthat igényt. A kirakási határidőnek szigorú megtartása, a kocsiforduló zavartalan lebonyolítása a vasút árufuvarozási tervének teljesítésén túlmenő fontos népgazdasági érdek, amelynek figyelmen kívül hagyása a vasút teljesítőképességének a csökkenését eredményezheti. De nem kevésbé fontos érdekek fűződnek ahhoz is, hogy az átvevők a küldemények megérkezéséről időben értesüljenek, azoknak a vasúti kocsikból való károsodás nélküli kirakásáról és elszállításáról maguk gondoskodhassanak. Az egyetemleges népgazdasági érdekek csorbítatlan érvényesülése tehát azt követeli meg, hogy a vasút az értesítésnek azt a módját válaszsza, amely mellett az átvevő értesítése és a küldemény kirakása a legrövidebb idő alatt célravezetőén megtörténhet. Ennek érdekében azonban — természetesen — nemcsak a vasút, hanem a küldemény átvevője is köteles mindent megtenni, ami az adott helyzetben általában elvárható. Ezért arra kell törekednie, hogy — szükség esetén —az értesítés módjára vonatkozóan közte és a vasút között a népgazdasági érdekeket szem előtt tartó megállapodás jöjjön létre (VÁSZ 40. cikkének 3. §-a). PK 90. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A kölcsönszerződésben kikötött (ügyleti) kamat a kölcsöntartozás lejártáig, illetőleg — ha a szerződésben a lejárat idejét nem határozták meg — a kölcsönszerződésnek felmondás folytán történő megszűnéséig jár. Ettől kezdve az adós késedelmi kamatot köteles fizetni. A Ptk. 232. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződéses kapcsolatokban — ha jogszabály kivételt nem tesz — kamat jár; magánszemélyek egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár. Ez a rendelkezés az irányadó kölcsönszerződés esetében is. A felek tehát a kölcsönszerződésben kamatfizetési kötelezettségben állapodhatnak meg. Ha a hitelező pénzintézet — jogszabály eltérő rendelkezése hiányában — az adós kamatfizetésére köteles [Ptk. 523. § (2) bek.]. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembeesés időpontjától kezdve akkor is köteles öt százalék kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes vagy a kamat mértéke ennél alacsonyabb; a kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett a késedelmét kimenti. Külön jogszabályok a késedelmi kamat mértékét öt százaléknál magasabban állapítják meg. E rendelkezésekből következően tehát különbség van a szerződésben kikötött és a kötelezetti késedelem beálltától fizetendő kamat között: az előbbi a szerződés alapján jár, az utóbbi pedig jogszabály rendelkezése 172