Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

bályban meghatározott kötelezettségeknél súlyosabb terhet rójon a munkavállalóra, hanem az sem, hogy a munkavállaló ilyen többletterhet önként vállaljon magára. A Ptk. 348. §-ában foglalt rendelkezések feltétlenül kötelező (kogens) jellegűek, mivel a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése csak a szerződésekre vonatkozó szabályoktól való eltérést engedi meg a szerződő felek számára, a Ptk. 342. §-ának (1) bekezdése pedig csak az egyébként felelős személy és a károsult viszonylatában oldja fel — meghatározott esetben — a feltétlenül kötelező erőt (kogenciát). Ezért az a megállapodás, amelylyel a munkavállaló a munkáltatóját terhelő kár megtérítését magára vállalja, jogszabályba ütközik. A jogszabályba ütköző szerződés pedig a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. Hasonlóképpen semmis az a megállapodás is, amellyel a magánmunkavállaló az egyébként a munkáltatóját terhelő kár megtérítését annak ellenére magára vállalja, hogy a követelés a munkáltatótól is behajtható volna. A kifejtettekből az is következik, hogy a munkavállalónak a károsult harmadik személlyel szemben történt kötelezettségvállalását még abban a keretben sem lehet érvényesnek elismerni, amely keretben őt a munkáltatójával szemben megtérítési kötelezettség terheli. Ha a munkavállaló a Ptk. 348. §-ában foglalt rendelkezések ellenére magára vállalt kártérítési kötelezettséget nem teljesíti, és a károsult harmadik személy a teljesítést tőle peres úton követeli, a keresetet még akkor is el kell utasítani, ha a kötelezettségvállalás érvényességét az alperesként perbevont munkavállaló nem kifogásolja. A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség, és azt a bíróság hivatalból is köteles figyelembe venni. A semmisség jogkövetkezményeinek akkor is érvényesülnie kell, ha a szerződés már teljesedésbe ment. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében — általában — a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A munkavállaló tehát a kifizetett kártérítési összeget a károsult harmadik személytől utóbb — esetleg peres úton is — visszakövetelhetné. Ennek a jognak az elismerése azonban nemcsak méltánytalan volna, hanem rendkívül meg is nehezítené a harmadik személy kártérítési igényének a munkáltatóval szemben való érvényesítését. De nehezítené a munkáltató védekezését is, mert a károkozás óta eltelt hosszabb idő után mind a károkozás körülményeinek, mind pedig a felelősség alól mentesítő körülményeknek a bizonyítása kétségessé válhat. Ezért a kérdés megoldásánál a Ptk. 484. §-ában foglalt rendelkezést kell figyelembe venni. Az a munkavállaló ugyanis, aki a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kár megtérítését — anélkül, hogy őt felelősség terhelné — a munkáltató helyett magára vállalja, és teljesíti, lényegében a munkáltató ügyében a munkáltató helyett jár el, mégpedig anélkül, hogy erre megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna. A beavatkozást pedig helyénvalónak kell tekinteni, mert megfelel a munkáltató érdekének és feltehető akaratának [Ptk. 485. § (1) bek.]. 143