Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A kártérítési kötelezettségnek a Ptk. 348. §-a ellenére történt elvállalása tehát semmis ugyan, a semmisségnek a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításában jelentkező joghatása azonban annyiban módosul, hogy a munkavállaló a kifizetett kártérítési összeget nem a károsult harmadik személytől, hanem megbízás nélküli ügyvivőként csak a munkáltatótól követelheti vissza. A munkavállaló és a munkáltató közötti jogviszonyban már a munkajogi anyagi felelősség szabályai érvényesülnek. A munkavállaló tehát az általa kifizetett kártérítési összegnek csak azt a részét követelheti a munkáltatótól, amely meghaladja a felelősségének az említett szabályok szerinti mértékét. A munkáltató továbbá felhozhatja azt a kifogást is, hogy a munkavállaló olyan kárt is megtérített, amelyet (pl. a kár bekövetkeztének bizonyítása híján) egyáltalán nem, vagy (pl. közreható felróhatóság miatt) csak kisebb mértékben kellett volna megtérítenie. PK 42. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) a) A Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. b) Államigazgatási jogkörben okozottnak kell tekinteni azt a kárt is, amelyet a fegyveres testület őrszolgálatot teljesítő tagja a szolgálati feladatának teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okoz. Az őrszolgálat ellátása közben, de nem a szolgálati feladatok teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okozott kárért való felelősség tekintetében — az eset körülményeitől, elsősorban a károkozás módjától függően — a Ptk. 348. és 339. §-aiban, illetőleg a 345. §-ban megállapított feltételek az irányadók. a) A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. E rendelkezés tehát az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség megállapítását meghatározott feltételekhez köti. A Ptk. 349. -ának a kártérítési felelősséget feltételekhez kötő szabálya tehát csak a valóban államigazgatási jogkörben történt károkozás esetében alkalmazható. Az államigazgatási jogkörben okozott kárról pedig akkor van szó, ha maga a károkozó magatartása államigazgatási jellegű, amelynek tehát éppen e sajátos természete miatt indokolt a kártérítési felelősségnek az említett feltételektől való függővé tétele. Amint erre a Ptk. indokolása is rámutat, nem az eljáró szerv minősége, hanem a konkrét tevékenység alapján kell megállapítani, hogy államigazgatási tevékenységről van-e szó. Egymagában tehát az, hogy a kár államigazgatási tevékenységet kifejtő szerv alkalmazottjának, illetőleg tagjának tényke144