Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

róhatóság hiányában vagy annak kisebb foka alapján egészben vagy részben mentesítse a felelősség alól. A perben álló alperes ugyanis a felperes káráért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján vétkességére tekintet nélkül felel, hacsak külső elháríthatatlan okot nem tud bizonyítani. A bíróság tehát ilyen esetben az alperest a felperes teljes kárának megtérítésére kötelezi, és az alperesnek csak ahhoz van joga, hogy a kifizetett kártérítési összeget, magatartásának felróhatósága arányában, a Ptk. 344. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a felperes házastársától visszakövetelhesse. E megtérítési igényen alapuló követelés behajthatóságának kockázatát a dolog természeténél fogva az elmarasztalt gép járműüzembentartó viseli, s ebben a viszonylatban a károsult házastárssal szemben fennálló tartozásnak a másik házastárssal szemben fennálló megtérítési követelésbe való beszámítása sem kerülhet szóba. PK 41. szám (A PK 374., 376. és 412. sz. kollégiumi állásfoglalásokkal módosított szöveg.) Semmis az a megállapodás, amellyel az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kár megtérítését a Ptk. 348. §-ának (1) és (2) bekezdésében megállapított feltételek fennállása nélkül vállalta magára. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint: ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ha magánmunkáltató alkalmazottja okoz a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt, és a kár munkáltatótól nem hajtható be, a kárért az alkalmazott felel. E két rendelkezés egybevetéséből nyilvánvaló, hogy alkalmazott károkozása esetén a károsult harmadik személy a nem magánalkalmazottal szemben egyáltalán nem, a magánalkalmazottal szemben pedig csak akkor érvényesíthet kártérítés iránti igényt, ha a kár a magánmunkáltatótól nem hajtható be. Ha a harmadik személy kárát a munkáltató téríti meg, károkozó alkalmazottjától a Ptk. 350. §-ának (5) bekezdése értelmében a Munka Törvénykönyvének szabályai szerint követelhet megtérítést. A törvénynek tehát az volt a célja, hogy az alkalmazott által munkakörében vagy hatáskörében okozott kárért a munkavállalót egyáltalán ne, a magán-munkavállalót pedig csak behajthatatlanság esetén lehessen felelőssé tenni, tehát hogy a károsulttal szemben a felelősség egész terhét a munkáltató viselje, a munkáltató és az alkalmazott közötti viszonyban pedig a munkajogi anyagi felelősség szabályai érvényesüljenek. A munkaviszonynak a szocialista társadalomban betöltött szerepével és új tartalmával nemcsak az nem fér össze, hogy a munkáltató a jogsza142