Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

PK 39. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Ha olyan személy, akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett kárát elháríthatatlan külső okként minősülő magatartásával maga idézte elő, a veszélyes tevékenység folytatója mentesül a kártérítési felelősség alól. Ha azonban elhárítható közrehatás esete áll fenn, akkor a veszélyes tevékenység folytatóját teljes felelősség terheli. Ilyen esetben a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése alapján kármegosztásnak akkor sincs helye, ha a károsult személy gondozója a felügyelet ellátása érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint: aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. A felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ha ez az eset nem is áll fenn, a (2) bekezdés szerint nem kell megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származik. E § (1) és (2) bekezdésének egybevetése alapján nyilvánvaló, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját az (1) bekezdés szerint fennálló felelőssége alól teljesen mentesítő külső elháríthatatlanság független a vétkességtől, kármegosztásra viszont már csak felróható magatartás (közrehatás) adhat alapot. Az elháríthatatlan külső okot természeti esemény, állat váratlan felbukkanása vagy emberi magatartás egyaránt megvalósíthatja; a felróható közrehatás viszont szükségképpen emberi magatartást tételez fel. (Emberi magatartás áll a felróható közrehatás mögött akkor is, ha a károsodást közvetlenül állatnak az elhárítható megjelenése idézte elő.) Ha tehát pl. a gépkocsi a váratlanul eléje szaladt óvodás gyermeket elüti, s a gyermek az elütés következtében jövőbeli munkaképességét csökkentő sérülést szenved, az üzembentartó a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a gyermek olyan hirtelen került a szabályosan haladó gépkocsi elé, hogy a balesetet a rövid távolság miatt sem fékezéssel, sem a haladási irány megváltoztatásával nem lehetett elkerülni. Az elháríthatatlanság ebben az esetben annak ellenére megállapítható, hogy a gyermeknek nincs belátási képessége. Ha azonban a gyalogjárón haladó gyermek ugrándozásából, gyermektársaival való hancúrozásából kellő előrelátás esetén számítani lehetett arra, hogy a gyermek vigyázatlanul a gépkocsi elé kerülhet, akkor az ilyen baleset nem tekinthető feltétlenül elháríthatatlannak, mert az óvatosság fokozása és a sebesség csökkentése mellett elkerülhető lett volna. A balesetnek azonban a gyermek is okozója, mert a gyalogjáróról szabálytalanul a járművek számára fenntartott úttestre szaladt. Az együttes károkozásnak ebben az esetében — tehát amikor a gyermek közrehatása még az elháríthatóság keretén belül maradt — kármegosztás azért nem alkalmazható, mert ennek a Ptk. 345. §-ának (2) bekez137