Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

dése szerint csak felróható magatartás esetén lehet helye, a gyermek magatartása viszont nem felróható. A Ptk. felelősségi rendszerében ugyanis a felróhatóság a vétkességgel azonos fogalmat jelent, a vétőképtelen gyermek magatartása (közrehatása) azonban nem lehet vétkes. Kitűnik ez a Ptk. 347. §-a (1) bekezdésének abból a rendelkezéséből, amely szerint: akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Az óvodás gyermeket kétségkívül ilyen személynek kell tekinteni. Ha tehát a gyermek a másnak okozott kárért nem tehető felelőssé, mert károkozó magatartásának felróhatósága mint a felelősség mellőzhetetlen feltétele hiányzik, akkor a saját kára bekövetkezésénél való közrehatása sem tekinthető felróhatónak, márpedig a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatóját e tevékenységgel összefüggésben keletkezett kár részbeni viselése alól csak a felróható közrehatás mentesítheti. Ennélfogva, ha az óvodás gyermek gépkocsi-balesete nem volt elháríthatatlan, egyedül a balesetben való közrehatása a Ptk. 345. §-a (2) bekezdésének alkalmazására nem ad alapot, s a gépkocsi üzembentartójának felelőssége a gyermek teljes kárára kiterjed. A Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése szerint ha a kárt olyan személy okozta, akinek a belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, helyette gondozója felel. A Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének megfelelően a vétkesség vélelme itt is érvényesül, mert a gondozó a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az a gondozó (rendszerint szülő), aki az óvodából társaival hancúrozva eltávozó gyermeket annyira fegyelmezetlenül engedi az úton közlekedni, hogy váratlanul a gépkocsi elé szaladhat, nem hivatkozhat arra, hogy a gyermek feletti felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az ilyen gondozó tehát a gyermeket ért baleset bekövetkeztében vétkes. A gondozónak a felügyelet ellátása körében fennálló vétkessége azonban nem lehet alap arra, hogy a gépkocsi üzembentartója a gyermek kárának viselése alól mentesüljön, mert ez a gondozó vétkességének a károsult gyermek terhére való beszámítását eredményezné, márpedig ez a felelősségi rendszer céljával és alapgondolatával szembén állna. Elhárítható közrehatás esetén tehát a gyermeket ért kár tekintetében a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdését akkor sem lehet alkalmazni, ha a gyermek közrehatása a gyermeknek ugyan nem, gondozójának azonban felróható. A vétőképtelen személynek a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben bekövetkezett károsodásával kapcsolatban további kérdés, hogy a veszélyes tevékenység folytatója — az említett példában a gépkocsi üzembentartója — megtérítési igény útján átháríthatja-e a gondozóra annak a kárnak viselését, amelyet a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján — elháríthatatlanság hiányában — a gyermek részére kellett (vagy kell) megtérítenie. Minthogy a gondozó a balesetet szenvedett gyermek felügyeletét nem úgy látta el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt, s e 138