Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

a károkozásban való nagyobb mértékű „közrehatás"-t is jelent, tehát éppen a felróhatóság nagyobb súlya emeli meg a károkozásban való „közrehatás" mértékét. Mindebből következően tehát közös károkozás esetén a károkozó magatartásoknak a „közrehatás aránya" szempontjából való értékelésénél a magatartások felróhatósága mértékének, tehát a közrehatás felróhatóságának van elsősorban jelentősége. Ha a közös károkozók között olyan is van, aki nem az általános érvényű felelősségi szabály (Ptk. 339.) alapján, hanem a Ptk. 345. §-a — tehát fokozott felelősséget megállapító rendelkezés — alapján felel, a közrehatás arányának megállapításánál a tevékenység fokozott veszélyességét, illetőleg az ilyen tevékenységgel okozott károkért való fokozott felelősséget is megfelelően figyelembe kell venni. PK 38. szám (A PK 412. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben keletkezett károk megtérítése körében a Ptk. 345. és 339. §-aiban foglalt rendelkezések együttesen is alkalmazhatók. Veszélyes üzem károsodása esetén a veszélyes üzem üzembentartóját megillető kártérítés megállapításánál — a károkozó vagy az üzembentartó netáni felróható közrehatása mellett — az üzem veszélyességét is figyelembe kell venni az üzembentartó terhére, amennyiben ez a veszélyes üzem károsodásában közrehatott. A Ptk. felelősségi rendszere a jogellenessé nyilvánított társadalomellenes magatartások elleni védekezésre, ezek megelőzésére törekszik (prevenció). Ennek a jogpolitikailag is legfőbb célnak megvalósítását a jóvátétel (reparáció) biztosításával szolgálja. A felelősség intézménye tehát közvetlenül az okozott kár jóvátételére, közvetve pedig a károkozás megelőzésére irányul. A károsultnak nyújtott jóvátétel ugyanis a károkozóval szemben megtorlásként jelentkezik, s ekként mind a károkozóra, mind pedig általánosságban visszatartó erővel hat. Bár a társadalom elsősorban a felróható magatartásokkal szemben védekezik, a megelőzés — mint alapvető jogpolitikai cél — nem szorítkozik a vétkes károkozás területére, hanem érvényesül a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő, tehát jogellenes, de nem vétkes károkozással szemben is. A Ptk. felelősségi rendszere a vétkesség elve alapján áll, s ezért kártérítésre általában azt kötelezi, aki a kárt nemcsak jogellenesen, hanem egyszersmind vétkesen is okozta. A Ptk. felelősségi rendszere azonban fenntartotta a vétkesség nélküli (ún. tárgyi) felelősség intézményét is. A 345. § (1) bekezdése szerint: aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszély133