Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

lyel járó tevékenység körén kívül esik. Ha a károkozásban — felróható magatartásával — a károsult is közrehatott, a kár megosztásának van helye. A kármegosztás feltételeit a vétkes károkozás körében a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése, a tárgyi felelősség körében pedig a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése határozza meg. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kárért való felelősség tekintetében pedig a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. Megtörténhet, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása közben előállott baleset során nemcsak harmadik személy, hanem a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója (üzembentartó) is károsodik. PL. a gépkocsi elüti a forgalmas útkereszteződésbe behajtó kerékpárost, s a hirtelen fékezés és irányváltoztatás következtében megcsúszott gépkocsi beleütközik a felső vezeték tartóoszlopába, és megrongálódik. Az öszszeütközés következtében a gépkocsiban 10 000 Ft kár keletkezik, a kerékpárost pedig 5000 Ft kár éri. Ha a kerékpáros a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján pert indít a gépkocsi üzembentartója ellen, lehetséges, hogy az utóbbi nemcsak a kereset teljes elutasítását kéri, hanem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján viszontkereset, illetőleg beszámítási kifogás útján a saját 10 000 Ft kárát is érvényesíti. Ha az alperes sem a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan okot, sem a felperes felróható közrehatását nem tudja bizonyítani, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján meg kell térítenie a felperes teljes kárát, és viselnie a saját kárát. A balesetből keletkezett 15 000 Ft kár tehát egészében az alperes terhén marad. Ha a per anyagából az derül ki, hogy a felperes a közlekedési szabályok megsértésével olyan időben hajtott be az útkereszteződésbe, hogy a szabályosan vezetett gépkocsit sem megállítani, sem haladási irányából megfelelően eltéríteni már nem lehetett, ebben az esetben az alperes az elháríthatatlan külső ok miatt a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján mentesül a felperes kárának viselése alól, sőt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján — esetleg a 339. § (2) bekezdése szerint mérsékelt öszszegben — kártérítést is kap a felperestől. Ebben az esetben a 15 000 Ft kárt egészben a felperes viseli. Ha a baleset az alperes szempontjából elháríthatatlan volt ugyan, de a felperes szabálytalan behajtása fel nem róható, mert pl. a felperes belátási képessége hiányzik, vagy fogyatékos [Ptk. 347. § (1) bek.], akkor az alperes mentesül ugyan a felperes kárának megtérítése alól, de a saját kárát a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében előírt követelmények hiányában maga viseli. 134